<transcy><br></transcy>

Kezdők páfrányai

 

 

Szobanövényként egyre népszerűbbek a páfrányok, a webshopok kínálatát nézve könnyen elvarázsolnak minket a formák és textúrák, viszont felmerül a kérdés: vajon könnyű őket tartani otthoni körülmények között is? A (tév)hiedelemmel ellentétben igen, ha a megfelelő fajtákat választjuk, és nem a hazai erdők aljnövényzetét költöztetjük nappalinkba – ami amellett, hogy biztos kudarcot eredményez, nem is feltétlenül legális. Az alábbiakban néhány nagyon egyszerűen tartható példányról olvashattok, amik dekorációs értékük mellett még a notórius szobanövény-cincáló háziállatoknak is biztonságosak, ha baleset történne.

Krokodil páfrány

A krokodil páfrány – kevésbé népies nevén Microsorum Musifolium – egy trópusi területekről származó faj, aminek élénkzöld leveli jellegzetes, krokodil bőréhez hasonló mintával rendelkeznek. Habár természetes élőhelyén az epifita növények közé tartozik, az ültetőközegére nem kifejezetten igényes – egy laza, jól szellőző mixben remekül érzi magát, gyökerei nem nyúlnak mélyre. Szerencsére sok társával ellentétben a locsolásra sem kifejezetten érzékeny, pusztán ügyelni kell arra, hogy ne álljon alatta soha a víz. Kiszárítani nehezebb, mint túlöntözni. Fény szempontjából viszonylag toleráns: félárnyékos szobában jól érzi magát – sőt, a közvetlen napsütést nem viseli jól, attól levelei kifakulnak, megégnek. Ideális esetben magasabb páraigénye van, anélkül fejlődése lassú. Ugyan ez igaz a hőmérsékletre is.

 

Szarvasagancs páfrány

Az Új-Guinea, Java és Kelet-Ausztrália területén őshonos szarvasagancs páfrányra (Platycerium bifurcatum) ránézve egyből értjük, honnan kapta a nevét – levelei a jávorszarvasok agancsát idézik. Ez a páfrány is az epifita növények közé tartozik, természetes élőhelyén fákon nő. Izgalmas benne, hogy nem csak cserépben, hanem fapalánkra erősítve is könnyedén tarthatjuk itthon is. Ha nem emellett a megoldás mellett döntünk, akkor ezt a fajt is jól szellőző, nagyon laza, orchidea földdel és perlittel gazdagított közegben a legjobb tartani. Locsolni mérsékelten érdemes, ha már teljesen kiszáradt a földje (személy szerint a sajátom alulról szoktam, hogy pajzsszerű levelei közé ne kerüljön víz). Remekül viseli a hűvösebb környezetet és a páraigénye sem kifejezetten magas, a szobai körülmények között átlagos 40-60% között remekül érzi magát. Fényigénye sem magas, szűrt, nem közvetlen napfényben fejlődik ideálisan.

 

Aglaomorpha coronans – snake leaf fern

A Délkelet-Ázsiában, Nepálban és Malajziában őshonos Aglaomorpha coronans ugyan nem rendelkezik hangzatos magyar névvel, de levelei a kígyók bőrét juttatja eszünkbe. Ahogy latin neve is sugallja: növekedése korona-szerű. Szintén az epifita növények sorát gyarapítja, és számára is ideális a jól szellőző, laza ültetőközeg. Az előző páfrányokhoz hasonlóan akkor kell locsolni, amikor földje már száraz. Vaskos rizómái vannak, tőosztással jól szaporítható – ez hasznos, mivel megfelelő körülmények között szobában is lenyűgöző méretűre tud nőni. Páraigénye magasabb, szerencsés, hogyha 50-60% felett tudjuk tartani körülötte, viszont nem barnul látványosan és nem veszít leveleket, hogyha ezt nem tudjuk neki biztosítani, csupán fejlődése lassul le. Fényigénye neki is átlagos, nem kedveli a közvetlen napot, félárnyékos, szűrt fényű szobában jól érzi magát. (Képek: boredchinovnik)

 

Narancspöttyös páfrány 

A Phlebodium aureum "Blue Star”, narancspöttyös páfrány Amerika trópusi és szubtrópusi területein őshonos faj, ami amellett, hogy régóta népszerű szobanövény, a közép-amerikai népi gyógyászatban csodaszerként szerepelt – tinktúráját asztma és szívbetegségek kezelésére használták. Színe kékes árnyalatban játszik, és ahogy öregszik a növény, leveleinek formája egyre szeldeltebb lesz. Természetes élőhelyén ez is az epifita növények közé tartozik. Itthon érdemes jól szellőző, laza közegben tartani társaihoz hasonlóan. Vastag rizómái vannak, tőosztással jól szaporítható. Mivel a trópusokról származik, viszonylag magas páratartalmat igényel az ideális fejlődéshez, viszont fény tekintetében megelégszik a szórt, félárnyékos környezettel. Vízigénye viszonylag magas, nem feltétlenül kell hagyni kiszáradni két locsolás között, viszont soha ne álljon alatta a víz.

Fátyolaszparágusz – Lace fern

A Dél-Afrikában őshonos fátyolaszparágusz valójában a felsorolásban kakukktojás, nem páfrány, csak nevében. Felhőszerű, puha leveleinek hála régóta közkedvelt szobanövény. Ideális körülmények között kifejezetten gyorsan nő. A locsolásra viszonylag érzékeny, rendszerességet igényel - kevésbé viseli jól a hosszú szárazságot, viszont azt sem tolerálja, ha áll alatta a víz. Ha valami nem ideális számára, gyorsan sárgulni kezd, de a tartásában történő kis változtatással ez gyorsan megállítható, nem kell megijedni tőle. Laza, jól szellőző földkeverékben jól érzi magát és magas páratartalmat igényel. Szerencsére a fényre nem ennyire igényes, átlagos, szűrt fényű szobában is rendesen nő. (Képek: boredchinovnik)

 

Mindent összefoglalva egyáltalán nem kell tartani ezektől a kedves növényektől, amik megfelelő tartás mellett a lakás ékei lehetnek szokatlan textúrájukkal és megkapó színeikkel. Kezdő növényrajongóként is könnyedén meg lehet találni azokat a fajtákat, amik sikerélménnyel töltenek el minden új levélnél.

 

Köszönjük a cikket vendégszerzőnknek, Pintér Orsinak, akit az Instagramon @boredchinovnik néven találtok meg!

Nézzetek körül páfrányválasztékunkban 🌿 

Kövessétek Instagram és Tiktok oldalunk is, hogy mindig elsőkézből értesüljetek legújabb cikkjeinkről és informatív vidóinkról!

Leave a comment

Please note, comments must be approved before they are published