A téli időszak szerencsére már túl van a holtpontján, hosszabbodnak a nappalok, és bár néha megmutatja magát a tavasz a hőmérőn, a kártevőknek még tart az arany élet. A sötétebb, hűvös körülmények közt, a fűtés miatt sokszor száraz levegőn tartott, stresszelt növények könnyen prédául eshetnek lappangó, rejtőzködő élősködőknek.

A hoyák nemzetsége méltán híres a nagyon szívós fajokról (pl. Hoya pubicalyx, Hoya carnosa), de ezzel összefüggésben lé- és tápanyagdús szárai, levelei igazi csemegének számítanak több kártevő étrendjében is. A cikkünk célja, hogy kicsit megismerkedjetek ti is a viaszvirágok legjellemzőbb kártevőivel, időben felismerjétek a tüneteiket, és helyesen kezeljétek amint lehetséges.

Mielőtt belevágsz ebbe az írásba, egy nagyon fontos tapasztalatot hadd osszak meg veled. Bármilyen veszedelmet vélsz felfedezni a szeretett növényeiden, semmi ok a pánikra. Szerencsére a legtöbb növény saját immunrendszere is együttműködik velünk: kis kitartással, kutatómunkával csodás eredményeket érhetünk el. :)

Atkafélék: Laposatkák (hamis takácsatka, vörös atka)

Méltatlanul kevés szó esik róluk, ha a hoyákra veszélyt jelentő élősködőkről beszélünk, pedig talán a legsúlyosabb pusztítást ők tudják végezni. Ha atkákra gondolunk, először tipikusan az Alocasiákon, Philodendronokon csemegéző, hálót szövő takácsatkák juthatnak eszünkbe, ám a hoyákra valódi veszélyt az úgynevezett laposatkák (Brevipalpus sp.) jelentik.

Ezek kb. 0,2 - 0,3 mm-es, jellegzetesen vörös színű, lapított testű pókszabásúak. Mivel icipicik, mikroszkóp nélkül nehezen észrevehetőek, de az általuk okozott tünetek annál jellegzetesebbek. 

Az első intő jelek közt a levélfonákok hegesedése, szívásnyomok megjelenése a leglátványosabb, ám ennél hamarabb észrevehetjük, hogy baj van, ha az új hajtásokat figyeljük. Ha eddig lelkesen fejlődő hoyánk egyik napról a másikra elkezdi beszárítani a hajtásvégeket, és az új növekedési pontok “besülnek”, a helyükön csökevény-szerű, heges pontok jelennek meg a száron, jóeséllyel laposatkákkal van dolgunk.

Kezelésükhöz az első és legfontosabb dolog, amit tehetsz az elkülönítés. Mivel gyorsan szaporodó, de szabad szemmel szinte láthatatlan kártevőkről beszélünk, a bizonyítottan fertőzött növények közelében lévő összes példányt érdemes szintén fertőzöttként kezelned, hiszen nem könnyű észrevenni őket a tünetek súlyosbodása előtt.

A második kör a fizikai eltávolítás kell, hogy legyen: kiadós zuhanyoztatással, alkoholos letörléssel érdemes a kifejlett atkák nagyját eltávolítani.

Amiben szerencsénk van a laposatkákkal, hogy ritkán indokolt vegyszerekhez nyúlnunk a kezelésükhöz: a leggyakrabban kapható Amblyseius swirskii (kereskedelmi nevén swirski-mite) boldogan csemegézik belőlük, kiterjedt fertőzésre pedig sokan a Neoseiulus californicus fajú ragadozó atkát ajánlják, melyek ellenállóbbnak bizonyultak lakáskörülmények közt. Ezek a fürge kis vadászok megeszik a tojásokat, és a kifejlett példányokat is.

Ha valamiért nem akar sehogy sem konszolidálódni a fertőzöttség ezek ellenére sem, sajnos a standard szisztémás, felszívódó kártevőirtókkal nem érdemes próbálkozni: gombaölőként árult kénes lemosó permttezőszerrel kezelhető (vigyázat, hatékony, de rémesen büdös!), vagy gazdaboltban kaphatóak akaricid készítmények specifikusan atkák pusztítására. Ezeket minden esetben körültekintően, védőfelszerelésben, jól szellőztethető helyiségben vigyétek fel a növényekre, mert rátok és háziállataitokra is veszélyt jelenthetnek.

Növénytetvek

                1. Levéltetvek

Igazi klasszikusok a kártevők közt: nagymamád rózsabokrain, a gangokon lévő dézsás leandereken, veteményen, gyümölcsfákon láthattad már őket. Hazánkban több, mint száz fajuk elterjedt, és a szivárvány minden színében szívogatják növényeinket, így a hoyáinkat is.

 

Bár ha elhatalmasodik a fertőzés, komoly károkat okozhatnak, szerencsére triviálisan kezelhetőek. Itt is elkülönítéssel és fizikai eltávolítással érdemes kezdened: ebben langyos, mosogatószeres víz, fekete szappanos oldat, vagy akár alkoholos lemosás is a segítségedre lehetnek. Tartós populációcsökkentésre a természetben a katicabogarak és lárváik szakosodtak: fantasztikus mennyiségben képesek pusztítani őket az áprilisi-májusi időszakban. Ha van kerted, erkélyed, érdemes lehet kitenni a fertőzött növényed, hátha pár segítőkész katica beszáll a “biokontrollba”.  Ha kültéri kezelés mellett döntesz, ügyelj, hogy ne lepjék el a hangyák a növényt, mert ők a kifejlett példányokat megcsipkedik, és a kicsorgó nektárért cserébe gondozzák a levéltetveket. A tojásaikat télre gyakran a hangyabolyokba menekítik, és a meleg szezonban is törekednek rá, hogy segítsék a szaporodásukat.

Ha mégsem sikerül vegyszermentesen kezelned a tetveket, gazdaboltokban, kertészetekben kaphatsz rájuk megfelelő spektrumú rovarirtó-szert, de érdemes figyelned, hogy a lehető legkevésbé “pusztító” hatóanyaggal kezdj, mert nem egy makacs kártevő, és érdemes minimalizálni a mérgekkel való kontaktot saját egészséged és a környezet érdekében is.

 Pajzstetű-félék

              1. Pajzstetű

Szerencsére ritka látogató viaszvirágokon, de mivel több fórumon is találkoztam már aggódó hoyatulajdonosokkal, egy gyors említést mindenképpen megérdemelnek. Igazi “ragaszkodó” típus, még a tünetek kialakulása előtt észrevehetőek a pikkely-szerű, barnás rovarok szorosan rátapadva a levelek erezetére és a növények szárára.

 

Egész családjukat jellemzi az úgynevezett szexuális dimorfizmus: a nőstény és a hím egyedek külsőre igen különbözőek. A hímek kifejlett lábakkal, a legtöbb faj esetében szárnyakkal is képesek közlekedni, míg a nőstények lárva korukban még többet mozognak, azonban ahogy felnőnek, majdnem teljesen helyhez kötött életet folytatnak, lábaik is visszafejlődnek.

Sok egyéb kártevőhöz képest valamivel lassabban szaporodnak, és az esetek többségében bőven elég alapos, fizikai eltávolítással kezelni alkoholos, vagy 3%-os hidrogén-peroxidos vattával, fültisztító pálcikával. Bár kis kitartás kell hozzá, de közel 100%-ban hatékony megoldás. A katicák ellenük is szövetségeseid lehetnek. Ha mégsem járnál sikerrel, a fizikai eltávolítást kiegészítve hatékonyan kezelhető szisztémás, felszívódó növényvédő szerekkel, ezek biztonságos használatáról tájékozódj alaposan szaküzletekben.

              3. Viaszos pajzstetű (gyapjastetű)

A legtöbb viaszvirág-rajongó nemezisei, ezek a fehér, szöszös kinézetű, lassan mozgó kártevők (Pseudococcus sp.).

 

Leggyakrabban a fonákon, erek mentén, szár és levélnyél csatlakozásánál, virágkocsányokon találod őket, ahol a gazdanövény nedveit szívogatják. Hasonlóan a többi pajzstetű-féléhez, a hímek röpképesek, mozgékonyak, míg a nőstényeket láthatod a növényeiden megtelepedve.

 

Rendkívül gyorsan szaporodnak, és köszönhetően a viaszos védőburoknak a rovaron, és a lerakott tojások körül is, könnyűszerrel ellenállnak sok kezelési próbálkozásnak. Szaporodási ciklusuk 6-10 hetes, így a rejtve maradt tojások könnyen újrafertőzik a növényt akkor is, ha a felnőtt példányokat látszólag 100%-osan eltávolítottuk.

Kezelésükre itt is a két legfontosabb alapelv az elkülönítés és fizikai eltávolítás, azonban a viaszkos védőburok miatt fontos, hogy oldószerrel történjen a lemosás (mosogatószeres, vagy fekete szappanos víz, alkohol, esetleg 3%-os hidrogén-peroxid.) Ki kell még emelni, hogy bármilyen kezelési formát választasz, a hosszú életciklusuknak köszönhetően két hónapon keresztül heti rendszerességgel érdemes megismételned, nagyobb kiterjedésű fertőzés esetén akár tovább is.

Amennyiben ragadozó rovarokkal szeretnél támadni, a hazánkban is elérhető zöldfátyolka (Chrysopa sp.) lárvákkal jó eredményeket érhetsz el, illetve a legtöbb katica-faj boldogan lakmározik belőluk. Gyapjastetvekre specializálódott ragadozó a szintén katica-félékhez tartozó Cryptolaemus montrouzieri, mely a köznyelvben a “mealybug destroyer”, azaz gyapjastetű pusztító nevet viseli. Lárvái hasonlóan néznek ki a tetvekhez, így közéjük férkőzve pusztítja őket, és mialatt felcseperedik, 250 tetűlárvát és akár 1000 tojást képes felfalni. A hátránya, hogy magas hőmérsékletre és páratartalomra van szüksége a túléléshez, szaporodáshoz, így beszerzése, életben tartása körülményes lehet a mi klímánkon.

 

Szisztémás rovarölőkkel is érdemes lehet kiegészítő kezelésként rásegíteni, ezeket minden esetben kellő körültekintéssel, védőfelszerelésben permetezve, vagy az ültetőközegbe locsolva juttathatod a növényekre. Specifikus hatóanyagokról, készítményekről érdeklődni fordulj szakemberhez, szaküzlethez.

          3. Gyökérpajzstetű (gyökérgyapjastetű)

Az egyik legalattomosabb, legpusztítóbb kártevő, ami hobbikertész körökben első sorban viaszvirágokat tizedel, de nem veti meg más szobanövények gyökérzetét sem. Sokan gondolhatják, amikor először látják, hogy a növény lombján megtelepedő tetvek lepték el a gyökereket, de a valóságban egy teljesen különálló rendszertani kategóriát (Rhizoecus sp.) alkotnak a viaszos pajzstetvek családján belül.

 

Hasonlóan a felszíni rokonához, viaszkos, ragacsos védőréteget választ ki, amely extrán ellenállóvá teszi a legtöbb külső behatással szemben

Sajnos legtöbbször már csak akkor vesszük észre, amikor elég sok egyed jelent meg ahhoz, hogy ez látható legyen az ültetőközeg felszínén, szerencsésebb esetben átlátszó cserép falán valamivel előbb észrevehetőek.

 

Mivel a gyökereket teszik tönkre, a túlöntözés tüneteihez hasonló jelenségeket okoznak: először stagnálás, levélsárgulás, hullás, és akár növénypusztulás. Intő jel, ha a hoyád nedves közeg ellenére is dehidratáltnak tűnik. Maguk a rovarok jóval kisebbek a lombon élősködő gyapjasoknál, kerekded, rizsszem-szerű alakjuk van, és valamivel fürgébben mozognak.

Kezelésük körülményes lehet, és extra alaposságot igényel, életciklusuk hasonló a többi gyapjastetűhöz, azonban tojásaik akár 4 hónapig is túlélhetnek. Leggyakrabban a növény “újrakezdése” a leggyorsabb kezelési megoldás: a gyökérzet fölött 1-2 nódusszal vágni, a szárat alkohollal alaposan tisztítani, újragyökereztetni, a közeget eldobni, a cserepeket pedig fertőtleníten szükséges. Csupán átültetéssel sajnos megkockáztathatjuk, hogy a rejtett tojásokat átvisszük a friss ültetőközegbe, ahol kezdhetjük elölről a kezelést.

Biológiai kontrollra bizonyos fonálféreg fajok (Nematoda sp.) alkalmasak lehetnek, ám ezek közül többen maguk is kártevők, így érdemes a biológiai kártevőirtásra szakosodott cégek katalógusaiból, tudományos írásokból tájékozódni, mielőtt belevágna az ember.

Szisztémás rovarölőkkel csak több hónapon át rendszeresen ismételt beöntözéssel, kiegészítő kezelés formájában, vagy alacsony egyedszám mellett érhetünk el tartós sikert.

Az egyedüli, bizonyítottan 100%-ig hatékony megoldást egyelőre a Hawaii Egyetem agrártudományi kara publikálta: 49°C-os forró vizes fürdőben a rovarok és a tojásaik is elpusztulnak. A hőkezelést addig kell folytatni, amíg a gyökérlabda belső hőmérséklete is el nem éri legalább a 46°C-ot, és érdemes legalább 15 percig fenntartani. Háztartási körülmények között erre legtöbben sous-vide főző készülékeket alkalmaznak, a gyökérlabda hőmérséklete pedig húsokhoz használt maghőmérővel ellenőrizhető.

 

Általános érvényű, és talán a legfontosabb tanácsom, hogy bárhonnan vásároltok viaszvirágot, 10-14 napig tartsátok elkülönítve a “többiektől”. Ügyeljetek, hogy ne folyjon össze az öntözővíz több növény alatt, és törekedjetek a higiénikus, könnyen tisztítható környezetre a növényeitek körül.

Ha mégis bármilyen kártevővel találod szemben magad, nem érdemes megijedni: hideg fejjel és alapossággal éred el a legjobb eredményeket. A hoyák többségükben strapabíró, ellenálló növények: meghálálják, ha megszabadítod őket a parazitáktól, de türelmesen megvárják, amíg kezeléssel kísérletezel.

 

Nagyon köszönjük a cikket és a képeket Horváth-Lázár Líviának, akit az Instagramon plantingpigeon néven találtok meg! ✨✨

Kövessétek Instagram és Tiktok oldalunk is, hogy mindig elsőkézből értesüljetek legújabb cikkjeinkről és informatív vidóinkról!