SUMMER SALE - AKÁR 25% KEDVEZMÉNY!

Caladium gondozása

Hogyan neveljünk krumpliból unikornist?

 

Manapság egyre gyakrabban találkozhatunk caladiumokkal növényboltokban, kertészetekben vagy barkácsáruházakban. Feltűnően színes és kontrasztos nagy leveleikkel, különleges levélalakjukkal és textúrájukkal vonzó elemei lehetnek növénygyűjteményünknek. Az állandó helyhiánnyal küzdőknek jó hír lehet, hogy a caladium – életciklusának köszönhetően – csak tavasztól őszig foglal helyet.

 

Nézzük közelebbről, hogy mit érdemes tudni erről a különleges, de mégis könnyen gondozható növényről.


A caladiumok a kontyvirágfélék családjába tartozó virágos növények, Közép- és Dél-Amerikában őshonosak. Természetes élőhelyükön a trópusi erdők részben árnyékos, szórt fényű, párás aljnövényzetében nőnek. A caladiumok felfedezése óta számtalan hibridet hoztak létre, kezdetben Franciaországban, majd főleg az USÁ-ban és Ázsiában, Thaiföldön. A caladium név feltehetően a görög „kalos”-ból származik, ami magyarul megközelítőleg „szépet”, „jót”, „nemest” jelent.


1. Egy kis történelem


1767-ben Louis Antoine de Bougainville XV. Lajos király megbízásából világkörüli expedícióra indult. Az út egyik állomásán, Braziliában, az Amazonas partjain fedezték fel és gyűjtötték be az első caladiumokat. Ekkor kerültek az első példányok Európába, onnan indult világhódító útjára, hogy napjainkban gyűjteményeink dísze lehessen.
A caladiumok nagy divatja és terjedése az 1867-es párizsi világkiállítás után vette kezdetét, ahol óriási sikert arattak az ott bemutatott hibridek. Ettől kezdve nemcsak üvegházi ritkaságként tartották őket Európában, hanem szobanövényként is elterjedtek egészen az első világháborúig. A caladium-
gyűjtemények ekkor nagyrészt megsemmisültek (más növénygyűjteményekkel együtt), és a nagyközönség számára feledésbe merültek kontinensünkön.
Észak-Amerikában az 1893-as chicagói világkiállítás után kezdtek elterjedni, népszerűségük azóta is töretlen. A floridai Lake Placidot tartják a caladium-fővárosának, onnan származik a mai caladium gumó kínálatának 90-95%-a.


A caladium az 1900-as években jutott el Thaiföldre, ez az ország ma is második legnagyobb nemesítője és termesztője. Sokáig csak féltett kincsként őrizték a királyi elit gyűjteményében, azonban mára szélesebb körben is elterjedt. A thai hibridek jellemzően kisebb növésűek, mint az amerikaiak, vastagabbak a leveleik, nehezebben nevelhetők, de ennek ellenére igazi különlegességek.


2. A caladium gumóról való hajtatása


Rendkívül izgalmas elejétől végéig követni ezt a folyamatot, melynek során végignézhetjük, ahogy egy nem túl szép, krumplira hasonlító gumóból gyönyörű, színes növény fejlődik ki.
Általában a tél utolsó hónapjaiban lehet caladium gumókat beszerezni. Az előző szezonban „készen” vett leveles caladium ősszel gondosan eltett gumóit (erre később visszatérünk) tavasszal, a melegebb idő beálltával tudjuk hajtatni.
Minél nagyobb gumót választunk, annál dúsabb, erőteljesebb növényt kapunk.
Fontos kiemelni, hogy a caladium gumó könnyen megrohad, melegben fejlődik jól, így érdemes megvárni, amíg valóban elkezd felmelegedni az idő, és hosszabbodnak a nappalok. Túlságosan korai hajtatás mellett a fejlődő növény nem jut elegendő fényhez és meleghez, ezért vékony, hosszú
szárakat fog növeszteni, és nem lesz szép a tartása (lelógnak a levelei). Ideálisan akkor érdemes beültetni, amikor a gumó magától elkezd hajtani.



Előfordulhat azonban, hogy a felmelegedő időjárás ellenére nem indul be a gumó, és nem lehet megkülönböztetni a tetejét az aljától. Ilyenkor érdemes inkább oldalra fektetve beültetni - jobb mintha fordítva ültetnénk be.


A hajtatáshoz szükséges közeg


Két módszert ajánlok:


1. Hagyományos módszer:
Olyan közegbe helyezzük a gumót, amiben a növényt fogjuk tartani: tőzeges, jó vízáteresztő földkeverék, perlittel és fenyőkéreggel, a gumó méretétől függően max. 5 cm mélyre ültessük be.
Előny: Nem kell átültetni a növényt
Hátrány: Ha a hajtatáskor túllocsoljuk a földkeveréket vagy nincs elég meleg, és rothadásnak indul a gumó, nem biztos, hogy időben észrevesszük, és még meg tudjuk menteni.


2. „Óvatos módszer”: mohában való hajtatás
Ami engem illet, jobban szeretem ezt a módszert, mert végig lehet követni, hogy mi történik a gumókkal. Átlátszó műanyag dobozba rakjunk enyhén nedves mohát (összenyomva max. 1-2 csepp víz jön ki belőle) 5-10 cm-es vastagságban, arra fektessük rá a gumókat, és 2-3 cm-nyi enyhén
nedves mohával takarjuk be őket. A dobozt zárjuk le, kb. 2 naponta nézzünk rá a gumókra.


Amint a gyökerek növekedése megindul és a hajtás eléri a néhány cm-es méretet a gumó tetején, óvatosan be lehet ültetni a végleges közegbe (tőzeges, jó vízáteresztő földkeverék, perlittel és fenyőkéreggel). Ekkor a hajtás tetejét ne fedjük be teljesen, hagyjuk kikandikálni a közegből.
Előny: követni lehet a folyamatot, csökken a rothadás veszélye
Hátrány: macerás, át kell ültetni a gumót. Ha nem ültetjük át időben, sérülhetnek a gyökerek, amikor kiszedjük a gumót a mohából.

Fotók: bloom_plantes


Fény, hőmérséklet: mindkét módszernél meleg (20-25 fokos), világos helyre érdemes helyezni a cserepet vagy a dobozt. A gumónak 20 fokos talajhőmérséklet szükséges az optimális fejlődéshez.


Tipp: a nagyobb siker érdekében talajmelegítő lapra lehet helyezni a cserepeket vagy a műanyag dobozt, hogy folyamatosan melegen tartsuk a gumókat. Ezzel felgyorsítjuk a hajtatást, és egyben csökkentjük a rothadás esélyét. (Talajmelegítő lap terrarisztikai boltban kapható, más növények szaporításánál is nagy segítség lehet).


Mire figyeljünk?


Locsolás hajtatás közben: ne locsoljuk túl a közeget, hagyhatjuk enyhén kiszáradni két locsolás között.
Cserép méret: a gumó méretéhez igazítsuk a cserép méretét. Túl nagy cserépben lassabban szárad ki a közeg, ezzel növeljük a rothadás esélyét.


Tipp gumó mentésre: ha hajtatás közben észrevesszük, hogy a gumó egy része elkezd rohadni, vágjuk le azt a részt steril vágóeszközzel. A vágás helyét 3%-os hidrogén-peroxidos oldattal lehet kezelni vagy fahéjjal beszórni, hogy leállítsuk a rothadás folyamatát. Vágás után várjunk pár órát, mielőtt visszarakjuk a gumót a közegbe.


3. A kifejlett caladium igényei


Fény és hőmérséklet: Olyan helyen érdemes tartani, ahol sok fényt kap, de kerüljük a közvetlen, erős napsütést. A nap ugyanis megperzselheti a caladium vékony leveleit - erre különösen érzékenyek a vékony, világos levelű caladium-fajták. Ha lehetőségünk van kirakni félárnyékba a szabadba, erkélyre vagy kertbe, meg fogja hálálni. Ezt legalább 15 fokos éjszakai hőmérséklet mellett tehetjük meg.

Ha erre nincs lehetőségünk, lakásban is nagyon szépen tudnak fejlődni, amennyiben elegendő fényt kapnak. Ellenkező esetben a caladiumunk vékony, megnyúlt levélszárat, kisebb leveleket és fakóbb színeket produkál.
A caladium melegkedvelő, megfelelő fejlődéséhez nappal min. 20-25 fokos hőmérséklet szükséges, a tartósan 15 fok alatti hőmérsékletben tönkre megy a növényünk, a gumóval együtt (saját tapasztalat).


Öntözés: Alapvetően vízigényes növény, főleg a nyári hőségben, de tartsuk fejben, hogy a kifejlett caladium is érzékeny a túlöntözésre, ezért két locsolás között hagyjuk kiszáradni a közeg felső rétegét.


Páraigény: Mint a trópusi növények általában, a caladium is jobban érzi magát párás környezetben. A levelek spriccelését azonban érdemes kerülni, mert foltokat eredményezhet a leveleken.


Tápozás: Tápigényes növény, rendszeresen tápozzuk a nyár végéig.


Kártevők: A rendszertelen locsolás és/vagy a túl alacsony páratartalom miatt takácsatkák jelenhetnek meg.


Tipp: A caladium a leveleihez képest jelentéktelen virágot növeszt, ezeket érdemes eltávolítani, hogy levélnövesztésre buzdítsuk a növényt.


4. A caladium teleltetése


Kora ősszel lassulni kezd a caladium növekedése, a növény nem hoz új leveleket, a meglévő levelei elsárgulnak, lekonyulnak. Ez azt jelenti, hogy a nyugalmi időszakra készül a növényünk. A szabadban tartott példányokat feltétlenül hozzuk be, amint az éjszakai hőmérséklet 15 fok alá csökken.
Ilyenkor az öntözést abba kell hagyni, és meg kell várni, amíg az összes levél elhal. Ezután lehet levágni az elszáradt leveleket.


A gumót két módon tárolhatjuk a téli időszakban:


1. A cserépben hagyjuk. Ezzel a módszerrel arra kell figyelnünk, hogy teljesen száraz legyen a közeg, máskülönben elveszítjük a gumót. Ha ezt a módszert választjuk, tavasszal, a hajtatás előtt ki kell szednünk a gumót a közegből.
Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy az elhalt részeket (gyökerek, szárrészek stb.) óvatosan leszedjük a gumóról hajtatás előtt.
2. A gumót még ősszel kiszedjük a földből, óvatosan letisztítjuk, levágjuk az elhalt részeket (gyökerek, szárrészek stb.), és miután meggyőződtünk arról, hogy megszáradt, eltesszük papír- vagy vászontasakba. Érdemes minden tasakra ráírni a benne tárolt caladium nevét.
Mindkét esetben 18 fok körül jó tárolni száraz, sötét helyen.



Tapasztalataim alapján inkább a 2. módszert javaslom, mert kevésbé helyigényes, már ősszel ellenőrizni lehet, hogy milyen állapotban vannak a gumók, és a tavaszi hajtatási szezonban nincs macera és piszkolás, hanem egyből neki lehet állni a hajtatásnak.
Most már remélhetőleg sok kezdő növényrajongó is kedvet kapott, hogy egy pár caladiummal több színt vigyen a gyűjteményébe. De vigyázat, a színek és minták változatossága függőséget okozhat…

 

Köszönjük a cikket Szontagh Sarah-nak, akit az Instagramon bloom_plantes néven találtok meg! 

Kövessétek Instagram és Tiktok oldalunk is, hogy mindig elsőkézből értesüljetek legújabb cikkjeinkről és informatív vidóinkról!

Szólj hozzá

Felhívjuk a figyelmedet, hogy a megjegyzéseket közzétételük előtt jóvá kell hagyni