Fán lakó kaktuszok – Dzsungel kaktuszok – 1. rész

Ismét egyre népszerűbbé válnak a növényszerető hobbisták és gyűjtők körében a különféle, nem sivatagi kaktuszok. Örömömre szolgál, most egy kis bemutatást és hátteret adni ezekhez a növényekhez, a „miről is beszélünk”-től kezdve a tartástechnikákig. Ez a cikk(sorozat) azoknak szól, akik szeretnének tiszta vizet önteni a pohárba és érdekli őket mit nevelnek igazából, mert ez az első lépés a sikeres virágoztatáshoz! Hiszen ezeket a növényeket a gyűjtők elsősorban azért tartják mert virágoznak! Sokat és sokszor! Sőt némelyik még illatos is!

Epifiton kaktuszok és tillandsiák (Fotó: Varga Zsolt, The Flying Garden)

A fán lakó kaktuszok, az epifiton életmódú növények közé tartoznak. Nevezik őket idehaza levélkaktusznak is (a német Blattkakteen szolgai fordítása) korábban orchidea kaktusznak (angolszász név) újabban dzsungel kaktuszoknak is. Egyik megnevezés sem helyes, de mindegyik alkalmas ezen növények egy-
egy tulajdonságát megragadni és közérthetővé tenni.

A mostanra közismert és kedvelt broméliafélékhez, a Tillandsiákhoz (Airplant) hasonlóan Közép és Dél-Amerika trópusi régióiból származnak, ahol fákon és sziklákon élnek a magashegyi hűvös és időszakosan száraz köderdőktől a tengermelléki forró dzsungelekig. Nem élősködnek a gazdanövényeiken, csak életterük a fák ágai között vagy sziklafalak repedéseiben található. Az epifiton kaktuszok mindegyike rendelkezik gyökerekkel és azokon keresztül táplálkoznak és vesznek fel vizet is.

A Covid utáni kontyvirágfélékkel kapcsolatos őrület hullámait meglovagolva sok friss hobbista sikereket érhet el velük, mert tartásuk legtöbbször egyszerű, élőhelyük hasonló mint a Syngonium, Philodendron, Monstera, Anthurium családoknak, ezért az ott megismert elvek mellett egy epifiton is könnyen tartható. (de pont a legszebbek nem virágoztathatóak!) Persze a klasszikus nem minden bogár rovar analógiájára, nem minden epifiton kaktusz él dzsungelben és nem minden dzsungellakó kaktusz epifiton!

A növénykedvelők többsége a régóta hobbiban található brazíliai eredetű húsvéti - (jellemzően a Rhipsalidopsis genus hibridjei) és karácsonyi kaktuszok (Schlumbergera genus hibridjei) felől találkoznak először ezekkel a
növényekkel, mások esetleg nagymamáik kertjében időről időre virító piros virágú levélkaktuszokkal (Disocactus ackermanii x hybridus) találkoztak elsőre. Aki mélyebben elmerült bennük már fehér virágú változatot is begyűjthette (Disocactus crenatus). Ezután pedig jön a valódi felfedezés: az „Epiphyllumok”, a millió féle színes szép virágú hibridek! Ez a kis hazánkban még mindig csak korlátozottan ismert, de Amerikában vagy Németországban közkedvelt és jól ismert csoport amelybe csak azok a növények nem tartoznak bele, amikről mindenki úgy tudja, hogy Epiphyllumok!

Na most hogy is van ez?! Innentől kezd izgalmassá válni a történet, mert igazából sosem voltak Epiphyllumok az ’Epiphyllum hibridek’, vagy közkedvelten a gyűjtők között csak „Epi” néven emlegetett növények, amelyek kizárólag Disocactus multihibridek. (erről későbbi cikkemben, aki még bírja olvashat) Ez a történelmi okokra visszavezethető elnevezés korábban egyszerűen minden lapos szártaggal növő fán lakó kaktuszra vonatkozott.

Aztán a botanikusok beleásták magukat a témába és csak pár fehér virágú fajt néztek be, de azt nagyon. Annyira, hogy az élőlények rendszerezését forradalmasító, genom alapú rokonságokat figyelembe vevő kutatási módot
kellett bevetni, hogy a generációk óta tartó vitákat lezárják. Ezzel teljesen átrajzolták többek között az epifiton kaktuszok nevezéktanát is.

Az epifiton életmódot folytató növények a trópusi fajok egy igen jelentős részét teszik ki. Becslések szerint közel 25.000 zárvatermő epifiton életmódú faj létezik, mintegy 70 családból. Az epifiton életforma tehát a zárvatermő növények egyik leggyakrabban kialakult életformája. A kaktuszokon belül is az epifiton életmód a fajok 10%-ára jellemző, ez körülbelül 150 fajt jelent (HUNT 2006). Az epifiton életmódot folytató kaktuszok régóta ismertek, de az életforma kialakulásának gyakoriságára vonatkozó feltételezések mindig is eltérőek voltak. Jelenleg a korábbi vitákat lezárva bizonyítottá vált, hogy a Rhipsalideae (Rhipsalis, Schlumbergera, Hatiora, Rhipsalidopsis, Lepismium családok) és Hylocereeae (Hylocereus, Selenicereus, Weberocereus, Aporocactus, Disocactus, Epiphyllum, Pseudorhipsalis családok) leszármazási vonalakban független módon fejlődött ki. Közel húsz éve a Pfeiffera nemzetséget mint a harmadik önálló, epifiton életmódra áttért leszármazási vonalat azonosították.

A továbbiakban a Hylocereeae leszármazási vonal családjait és fajait taglalom, hiszen ezekben a családokban keressük tovább az Epiphyllumokat! Így esett, hogy korábban minden fehér virágú lapos szártagú fán lakó kaktusz Epiphyllum volt, innen eredeztetve minden hasonló növényt így neveztek. De két meghatározó szereplő a fehér virágú Disocactus crenatus és a Disocactus anguliger, amit a közelmúltig (2016) szintén Epiphyllumként tartottak nyilván és a ma ismert „Epiphyllum” hibridek egyik legfontosabb szülői elbukták a genetikai tesztet.

Ezzel a botanikusok generációinak vitatémájára tett pontot a DNS alapú elemzés és ma már tudjuk, hogy az Epiphyllum egy önálló család, (amely kizárólag fehér virágú éjszaka nyíló virágokkal rendelkező fajokat tartalmaz, amely ráadásul nem is tudnak hibridizálni semelyik másik kaktuszcsaláddal). Ugyanakkor generációk nőttek fel és gyűjtöttek „Epiphyllumokat”. Ezt a trendet a kereskedelem nem követte le, de a korábbi nevezéktan változásait sem, nemhogy egy ilyen horderejű történést, így állt elő, hogy még mindig Epiphyllumnak nevezzük azokat a növényeket, amik nem is azok és a nagy kaktusz kertészetek továbbra is így hirdetik őket.

Na de akkor mik is? Disocactus multihibridek! Ezt persze nehéz megjegyezni, így a nemzetközi hobbista egyesületek jelenleg az Epikaktusz (Epicacti) kifejezést preferálják (Az amerikai ESA vagy a német EPIG) és igyekeznek felhívni a figyelmet a korábbi téves nevek lecserélésére. Ha tehetjük, mi is tegyünk így, hogy ezt a
kavarodást egyszer a jövőben sikerüljön kisimítani!

Aki eddig bírta, annak jár a keksz (vagy kávé) és ha velem marad a következő cikkemben próbálom bemutatni az új nevezéktan alapján a gyakoribb fán lakó kaktusz fajokat és a számomra talán legkedvesebb Disocactusokat is.

Köszönjük a cikket Varga Zsolt! Privát kollekciójáról többet a The Flying Garden oldalon találtok.

Kövessétek Instagram és Tiktok oldalunk is, hogy mindig elsőkézből értesüljetek legújabb cikkjeinkről és informatív videóinkról!

Források:

Kaktusz Világ – Epifitonok a fókuszban cikksorozatom

Tudományos cikkek és könyvek:

Cactaceae Systematics Initiatives No.17 p.18, 2003
Cruz, M. Á., Arias, S. & Terrazas, T. (2016) 

Molecular phylogeny and taxonomy of the genus Disocactus (Cactaceae), based on the DNA sequences of six chloroplast markers. Willdenowia 46:145–164.

Hunt, D. et al. (2006) The New Cactus Lexicon. dhBooks, Milborne Port, UK.

Kimnach, M. (1993) The genus Disocactus. Haseltonia 1: 95-139.

Korotkova, N., Borsch, T. & Arias, S. (2017) A phylogenetic framework for the Hylocereeae (Cactaceae) and implications for the circumscription of the genera. Phytotaxa 327: 1-46.

David Hunt. The New Cactus Lexicon 2006