ÚJ! Hoya csomag 4 hajtással!

Növénynevelő kihívás - beszámolók, 2. rész

Reméljük, ti is együtt izgultok velünk a Növénynevelő kihívás versenyzőiért! Márciusban hirdetett versenyünk résztvevői megküzdöttek pár újabb akadállyal a forró nyári napokon. Ha érdekel az első rész, itt tudod olvasni: Beszámolók, 1. rész, a versenyzők bemutatkozóit pedig itt: Növénynevelő kihívás 

És most lássuk az újabb beszámolókat!

 

Szőri Bence

Az előző beszámoló után, mivel a zebralevélen tripsz nyomokat láttam, mind a négy növény kapott mospilanos kezelést. Nekem a belocsolás és permetezés már bejött korábban is, ezt tettem most is. Ezután átültettem a növényeket nagyobb cserepekbe, mert úgy tűnt kinőtték előző helyüket. Ez igaz is volt, mind a négy növény gyökerei behálózták már a cserepeket. Utánanéztem a növények földigényeinek, mind a négy növény jó vízáteresztő földkeverékbe került. Az átültetést követően viszont szomorú dolgok kezdtek történni... Először a borsóka szárai kezdtek el összefonnyadni majd száradni. Túlöntözésre gyanakodtam, mert a nagyobb cserépben tovább megmarad a víz. Ezután három hétig nem voltam otthon, így nem tudtam a megfelelő figyelmet fordítani a növényeknek. Mire hazaértem a borsóka majdnem teljesen elpusztult, mint a képen is látszik, a zebralevél pedig teljesen el is száradt. (Erről nem készítettem fotót, mert az én szívem is megszakad, ha csak rá kell néznem. Én még nem adtam fel a reményt, hátha új életre kap, de sajnos erre már sok esélyt nem látok.) Akire rábíztam a növényeket beismerte, hogy kimaradhattak öntözések, és a szobában ahol vannak se volt meg a napi szellőztetés így könnyen tartósan 35 fok fölé kúszhatott a hőmérséklet. Ebben az időben több víz és pára kellett volna nekik. A begónia sem a legjobb formáját hozza a nyári szaunázás után, de a leveleket szépen sorjában hozza. A futókának ellenben meg se kottyantak a megpróbáltatások, továbbra is ontja a leveleket és nő, mint a gomba. Öröm az ürömben, hogy már egyik növényen se látok se tripsz, se semmilyen más élősködő nyomokat. Remélem a következő két hónap sikeresebben fog telni a növények szempontjából!

 

Horváth Lilla

Folytatván a történetet, a következő 2 hónap újabb vegyes érzelmeket hozott. A nyárral együtt beköszöntött a nyaralások, táborok időszaka, ami újabb plusz szervezést igényel növénynevelés terén. (Ki locsolja egy hétig őket?)

Ebben az időszakban a begónia került parkolópályára, más vitte el a műsort most. Egyenlőre nem tudom, hogy csak a "lassan jársz, tovább élsz" mottót követi, vagy mégis csak több törődést igényelne. Hozott új levelet, ez jó jel, de a növekedési versenyben eléggé lemaradt.

 

Bezzeg calathea-fronton újabb izgalmak voltak. A múltkori majdnem-rothadás után, most véletlenül 1 heti kimaradt locsolás után, elég alaposan kiszáradt. Sajnos egy levelét el is vesztettük. Elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt orvosolni, mivel a mini növényeknél alapból extrán nehéz, hogy jó állapotban tartsuk a földet. Végül egy üvegbe raktam most agyaggolyókkal, remélve, hogy ez egyenletesebb páratartalmat biztosít, így talán a föld nedvességtartalma is kiegyensúlyozottabb marad. Vannak még bennem kérdések, például, hogy lemerjem-e zárni az üveget. (Ez a fittoniáknál nekem nagyon bevált.) Az biztos, hogy lassan szereznem kell egy nagyobb üveget, mert 2 új levéllel is gyarapodott. 

 

 

Borsóka téren szintén flottul mennek a dolgok. Eredetileg a cserép mérete miatt raktam alá az agyaggolyókat, de így látom, hogy sokszor kifolyik a víz, és nem a cserép áll benne. Ennek ellenére az agyaggolyók miatt vissza tud párologni. Ez egyenlőre jónak tűnik, hiszen folyamatosan növekszik.

A marble queen pedig még mindig szívmelengető, újabb 3 levele nőtt. Lassan lehet fel is kell majd már lógatni. Rá tényleg egy szavam sem lehet.

 

Valter Erika

Megtörtént az átültetés. A borsóka kaktuszföldet, a calathea tőzeges földet, a begónia és az epi pedig saját keverésű aroid mix-et kapott tőzeggel, perlittel, virágfölddel. Mint az várható volt átültetés után, miután nagyobb cserépbe is kerültek, elsősorban a gyökérzetük növekedett.

A +1 epi továbbra is gyönyörűen fejlődik, világos, 60-70 %-os páratartalmú helyen él, 5,6 új levelet hozott, sürgősen karóra van szüksége, mert nagyon megnyúlt, ha tudna kapaszkodni biztosan sokkal boldogabb lenne és nagyobbra nőnének a levelei.

 

Sajnos továbbra is küzdünk a másik 3 növénnyel.

Csináltam egy páradobozt és belehelyeztem a begóniát és a calatheát, gondoltam milyen jó helyük lesz. Hát hatalmasat hibáztam. Szegény pöttyös begónia fél nap!!! után ledobta szinte az összes levelét. Gyorsan kivettem, azóta már hozza az új pici levelet de senkinek nem ajánlom a páradobozt ehhez a növényhez! Elég neki a 60 %, ott is gyönyörűen fejlődik.

 

A calathea viszont, ahogy a képeken is jól látszódik, szereti ezt a közel 80-90 %-os párát, mert a két új levele végre nem barnult be!

Továbbá mindkét növényt áthelyeztem a szűrt közvetlen fényből úgy, hogy semennyire se érje őket közvetlenül a nap és úgy tűnik ezt is szeretik, remélem a következő beszámolóig beindulnak szépen.

A borsókát viszont visszaadnám :-D Nagyon nem jövünk ki. Kaktuszföldben van, de mintha szomjazna. Hetente locsolom, de semmi előrelépést nem látok. Remélem valaki ad jó tanácsot, hogy mit tehetnék érte.

Remélem a következő beszámolóra beindulnak végre a levelek!

Papp Edit

Hihetetlen, hogy eltelt megint néhány hónap, újra itt vagyunk. Van, aki él és van, aki virul, ez a sorrend megegyezik a felsorolással.  

Borsóka: jelentem, az én borsókám élni akar! Küzdelmes hetek állnak mögöttünk, nem a fejlődés a cél (egyelőre) ennél az „egyszerűen tartható” növénykénél, hanem az életben maradás. Az indák száradásától még nem vagyunk messze, de hozott újat és aránylag szépen stagnál. Szépségversenyre azt hiszem még nem nevezünk be, de talán megmarad és elkezd fejlődni. Jelenleg a teraszon van, nem locsolgatom túl gyakran, de szerintem több vizet kap, mint amit elsőre gondoltam vele kapcsolatban. 

Calathea: volt egy kis parázás az elmúlt hetekben, ugyanis két több éves calatheán is felfedeztem atka gyanús jeleket. Gyorsan kezeltem őket, így ez a kicsi is kapott egy kis megelőzést. Múlt héten sikerült átültetnem, úgy néz ki jól sikerült. Igyekszem állandó 60-65% párát biztosítani, több növénnyel együtt éldegél a déli ablakhoz közel. Világos helyen van, néha éri közvetlen nap is, úgy tűnik szereti. A bevált és még nem szabadalmaztatott öntözési technikám is bejött neki. Minden nap megnézem a cserepet, felemelem és ha könnyű, megnézem a földjét. Ha száraznak találom, akkor beállítom fél órára esővízbe. Jól megvagyunk, de nagyon tartok tőle, hogy elkezd hisztizni és helyet cserél a borsókával.  

Begónia: az egyik sikertörténetem. Kezdettől fogva szeret nálam lenni, rögtön sikerült eltalálnom számára a megfelelő helyet. Keleti tetőablak alatt, néhány páfrány és futónövény társaságában igazán jól érzi magát. Az előző beszámolómban is örömmel jelentettem be, hogy virágzik és meg kell mondjam azóta is ezt teszi.  Szerintem csodálatos! Pont jó neki a tetőtéri klíma, a hőmérséklet, a pára és az öntözést is meghálálja.  

Futóka avagy a csodaszép Marble Queen: a leghálásabb, akivel a kezdetektől fogva egy hullámhosszon voltunk és az aki a legszebben fejlődik nálam. Hihetetlen milyen szép leveleket hoz, nem tudom igazán a képeken átadni nektek, de a mintázata fantasztikus. Sokan nem is hiszik, hogy ezekből az egyszerű futókból csodálatos kedvenceket lehet nevelni. Garantált siker, egy kis odafigyeléssel mindenképpen mutatós növénycsodát kapunk. Felfelé futtatva vagy éppen lógatva, összeültetve több fajtát, a fantázia szab határt. A kis kedvencem eldöntötte, hogy felfelé fut, ebben segítek neki. Átültetés után kapott egy kókuszkarót és meglátjuk mit produkál. Déli ablakban van, közvetlenül nem éri a napfény. Jól érzi magát! 

 A beszámoló nagyon klassz, leülök és mit írjak? Nem történik semmi, aztán elkezdem. Végig kell gondolnom mit teszek és hogyan, nap mint nap, a rutint és most itt ülök írok és mosolygok.  Köszönöm nektek az élményt! 

Bagi Csilla

Elérkezett a várva várt második bejelentkezés ideje...

A kezdeti lelkesedés csak tovább fokozódott az elmúlt két hónapos időszakban. Büszkén jelenthetem újból, hogy mindenki él és virul. A korábbi "baba" időszakot mostanra felváltotta a kamaszkor, a fejlődés ütemesebb (látványosabb), de néhol kissé göröngyösebb terepe. Azt hiszem, hogy a korábban érzett sikerélmény mellett kialakult egyfajta büszkeségérzet is, érezhető a fejlődés, de nem csak a növények terén, bár igaz, hogy az Ő esetükben ez azért sokkal látványosabb.

1. Dotti, a begónia: Szép neve elé megkapta az "őrült" jelzőt is. Kiérdemelte, mert olyan szintű növekedésbe kezdett, ami számomra már-már hihetetlen. Még sosem volt olyan növényem, ami ilyen rövid időn belül ennyi fejlődést mutatott volna. Nemcsak magasságában, leveleinek számában, állandó virágzásában hozza legjobb formáját, hanem abban is, hogy még ennél is többet akar mutatni magából két oldalsó szárhajtás növesztésével. Igazi uralkodó típus és még csak nem is aprózza el, őrült tempót diktál, hogy a leghatalmasabbá válhasson. A gondozásában - a kezdetekhez képest - semmit sem változtattam. Kimondottan szereti, ha kicsit nyirkosan hagyom a földjét, keleti fekvésű ablakban tartom, tápoldatot is körülbelül két hetente kap. Úgy látszik, hogy az Ő esetében elsőre sikerült ráérezni az igényekre, cserébe szemetgyönyörködtető pompával hálálja meg a törődést.

2. Sámson, a borsóka: Fejlődésében kicsit lassabbnak, viszont valóságos túlélőnek bizonyul. Elkövettem vele kapcsolatban, vagyis inkább vele szemben egy majdnem végzetes hibát. Nem sok múlott azon, hogy "fejét vessze" egy buta beidegződés miatt. Anyósnyelveket és gumifákat tartok nagy számban, szóval tudom, hogy mennyi az annyi, hogy mikor kell őket öntözni és Sámson esetében is tisztában voltam azzal a szabállyal, hogy két öntözés között a földje felszíni rétegének ki kellene száradnia, ennek ellenére egyszerre öntöztem más, egyébként nedvességkedvelő növényekkel. Nem öntöztem túl, de túlságosan sűrűn, így ezt a kihágásomat pár borsókája bánta. Szerencsére ennél nagyobb baja nem esett. Ezek alapján - hátha valaki még ennél is hamarabb észreveszi az intő jeleket -, ha valaki azt látja, hogy egyik napról a másikra összefonnyadnak a szemek mint a mazsola, akkor gyorsan gondolja át az öntözési technikáját. Én megtettem és azóta rendben vagyunk.

3. Tootsie, a futóka: (Sydney Pollack Aranyoskám című filmje után). Hálásabb növényt nehezebb lehetne elképzelni lakásban, bár sajnos érdemeit elég kevesen ismerik el. Általánosságban az irodai növényként tartott mivolta miatt, nincs olyan kiemelt érdeklődés iránta, mint mondjuk egy drámai megjelenésű orchidea esetében, pedig mind a szárazabb, mind a nedvesebb, a napsütötte, de még a teljes sötétség által nyújtott körülményeket is zokszó nélkül tűri. Sem a huzat, sem az állott levegő nem zavarja. Bár futónövény, mégsem telepszik rá senkire sem, nem tart elnyomás alatt más növényeket. Igazi "jófiú", aki kifogástalanul viselkedik mindenkivel szemben, közben olyan bájos leveleket növeszt, melyeket bármely virágzó szobanövény megirigyelhetne. Azért egy kicsit aggódok érte, mert az új levélkék kisebb méretűek és a kezdeti időszakban kicsit fakóbbak is a régebbieknél, de úgy vettem észre, hogy idővel a színük mélyülni kezd és megjelenik az a szép márványos mintázat is. A vizet és a tápoldatot is szereti, de azért igyekszem egyiket sem túlzásba vinni, nehogy Sámson sorsára jusson, bár tudom, hogy Ő biztosan gyorsan talpra állna, de mégsem tenném ki ilyen szélsőséges helyzetnek. Vele kapcsolatban majd a közeljövőben kipróbálnék valamit. Nem kell nagy vagy különleges dologra gondolni, csak amolyan próbálkozás lenne, mert szeretnék a megjelenésén egy picit turbózni. Talán majd a következő beszámoló alkalmával már meg is említhetem, hogy sikerült-e annyit nőnie, hogy egy picit legalább alakíthassak rajta.

4. Myrtille, a calathea: Többen emlegették a "hisztis" jelzőt vele kapcsolatban és hát igazán rászolgált a nevére. Azért még él bennem a remény így több hónap eltelte után is, hogy egyszer majd sikerül ráéreznem a nevelésére, és akkor majd több sikerélmény fog érni. Ő az igazán "melós" fajtája lehet a szobanövényeknek, no persze nem panaszkodásként mondom. Esetében nagyon lassan indult be bárminemű változás is. Nem fejlődött, meg sem mozdult - mondjuk szerencsére ki sem pusztult. Egy időben új levél létének mégcsak halvány jele sem mutatkozott. Később bár beindult a levélképződés, de ennek az volt az ára, hogy egy korábban hozottnak el kellett száradnia. Szóval egyelőre messze állunk a bokrosodástól, de majd idővel ez is bekövetkezik. Apró, szinte miliméterekben mérhető változás azonban mégiscsak említhető, mert - talán - sikerült megállítani a levélcsúcsok barnulását. Bár a földjét igyekeztem mindig nyirkosan tartani, úgy éreztem, hogy talán kevés neki a páratartalom, ezért én is készítettem vízben álló kavicságyat, majd "ráültettem" cserepestül. Úgy néz ki, hogy ez tetszik neki, mert az újonnan hozott levélkék csücske egyelőre zöld, nincs jele barnulásnak, és a korábbi halvány fakó mintázat most mintha sokkal erőteljesebb lenne, egész megjelenésében valahogy egészségesebbnek tűnik. Jelenleg készülődik egy új kis levélhajtás, bár sajnos az eddigi séma szerint ezzel egy időben újabb levéltől kell megválnunk. Minden esetre nem adom fel a kitűzött célt, hogy kicsit bokrosabb növény váljék belőle. Úgy érzem, hogy hosszú türelemjáték lesz ám ez, de idő az van, a kitartásról és lelkesedésről nem is beszélve…

 

 

Knausz Melitta

Az előző bejegyzés óta eltelt időszakot költözéssel kezdték a növények. Igaz a borsókának a legnagyobb fényigénye a négy növény közül, áthelyeztem a többit is nyugati ablakhoz. Bár nem vagyok szakértő, mégis az egyik fontos dolog, amit ki szoktam emelni, ha tanácsot kérnek tőlem, hogy amit mi árnyékos vagy napos helynek gondolunk a lakásban elsőre, az nem ugyanaz, mint a szabadban egy árnyékos vagy napos hely.

Senecio: Annak ellenére, hogy féltem a "kopaszodástól" a cserép tetején, úgy tűnik elég fényt kap most ott is a ablakpárkányon. Végre rászántam magam az átültetésre is. A pozsgásokat mindig félve ültetem át a túlöntözés miatt. A többi növénynél nyugodtan szoktam 2, akár 3 cm-rel nagyobb cserepet választani következőnek, most inkább biztosra mentem, és csak 1 cm-rel nagyobba költöztettem. 

Calathea: Sokan utalnak rájuk "hisztis" növényként. Én úgy látom, hogy a megfelelő fény-víz-föld kombináció mellett ugyanolyan szépen fejlődnek, mint bármelyik másik növény. Egyelőre ez a kis Calathea is ezt mutatja, szépen hozza az új leveleket már egy második tövén is, és egy harmadik is úton van. Eddig elkerülte a tripsz/atka is, reméljük megtartják ezt a jó szokásukat.

Begonia: Ha már az előbb emlegettem a kártevőket, túl is vagyunk egy kisebb tripsz támadáson. Szerencsére hamar észrevettem, sikerült felülkerekedni a helyzeten, és pár hét kezelés, meg karantén után már ismét a többi növény mellett fürdőzik a napsütésben. 3-4 levél bánta, de azóta is megállás nélkül virágzik tovább és hozza az új leveleket.

Epipremnum: Árnyékosabb helyről ő is átkerült egy nyugati ablak mellé. Igaz nem okoz problémát neki az árnyékosabb hely se, egy új levelet hozott ott is. Az új helyén viszont láthatóan gyorsabban nőtt, több fény mellett pedig a levelek mintázata is még szebb szokott lenni.

Újabb sikerekkel teli 2 hónap telt el, mindegyik növény él és virul. Mi mást kívánhat egy hobbi növénytartó? 

 

Nagyon köszönjük a beszámolókat! Ősszel újra találkozunk és folytatjuk a versenyt!

Begonia albopicta, Epipremnum marble queen és Borsóka jelenleg kapható a webshopban. 

Szólj hozzá

Felhívjuk a figyelmedet, hogy a megjegyzéseket közzétételük előtt jóvá kell hagyni