TC 101 - A mikroszaporítás alapjai

Biztosan sokan hallottátok már a TC (Tissue Culture) kifejezést növényes csoportokban, fórumokon, videókban, hiszen főleg az utóbbi években nagyon előtérbe került és megosztó témává vált, egyesek mellette, mások ellene érvelnek. Ha még nem hallottál róla, vagy hallottál róla, de nem igazán tudod, hogy pontosan mit is takar, viszont érdekelne, akkor ez a blogbejegyzés neked szól!

Csapjunk is bele a közepébe! Nagyon röviden összefoglalva a TC (Tissue Culture) vagy magyarul szövettenyésztés/mikroszaporítás során egy növény pár cm-es darabjából több száz, akár több ezer klónt hoznak létre laboratóriumi, steril körülmények között szigorú előírásokat és protokollt követve. Elég futurisztikusan hangozhat, de ha bemész egy nagyobb kertészetbe vagy barkácsáruház/szupermarket kertészeti osztályára az ott fellelhető növények legalább 80-90%-a ilyen módon jött létre. A legtöbb ezzel foglalkozó nagyobb labor Észak-Amerikában és Európában található, de Ázsiában is tömegesen kezdtek el megjelenni kisebb laborok az elmúlt években. Sok ezek közül "házi" kislabor, ahol nem feltétlenül található meg minden eszköz a teljesen steril munkavégzéshez, így ezt rengeteg alkohollal, takarítással és hőkezeléssel próbálják ellensúlyozni, ami ha az ember nagyon figyel, elegendő is lehet. Ezt szokás "Kitchen Culture'-nek nevezni, utalva arra, hogy akár az otthoni, konyhai eszközökkel is megvalósítható. Magyarországon is számos mikroszaporító labor működik, illetve sok magánszemély is foglalkozik vele.

Hogyan is történik ez a folyamat a nagyoknál?

Elsősorban titokban. Szinte minden fajnak és labornak külön protokollja van, ami tartalmaz mindent, ami a sikeres mikroszaporításhoz szükséges, ez persze laboronként még az azonos fajokra is el fog térni. Mindegyikük arra törekszik, hogy a legkevesebb idő alatt a legnagyobb hozammal és legkisebb veszteséggel tudjon szaporítani, a költségeket minimális szinten tartva. Ezeket az eljárásokat a laborok ki is adhatják és le is védethetik, akár specifikus fajokra vagy nemesített alfajokra is, ha már úgy ítélik meg, hogy nincs értelme tovább titokban tartani.

A mikroszaporításhoz szükséges tényezők:

• Elsősorban szükség van egy növényi részre. Ez Philodendronok, Syngoniumok esetében általában a nódusz és a 2 oldalán max 1-1 cm-es szárdarab, de például Begóniák esetében lehet egy levéldarab is.
• Meg kell tudni teremteni a fejlődéshez szükséges fizikai feltételeket: megfelelő ideig, megfelelő mennyiségű világítás, megfelelő hőmérséklet.
• Szükségünk van egy megfelelő táptalajra a növekedés minden fázisához.
• Fontos, hogy minden steril legyen - a növényi rész, az eszközök, a táptalaj, amit használunk és maga a munkatér is.

Táptalaj:

Maga a táptalaj a legkritikusabb és leginkább változó része az eljárásnak. A különböző növekedési fázisokhoz különböző összetételű táptalajra van szükség - ez igényli a legtöbb kísérletezést, és ezt szokták fajonként egyedire szabni. Ha valamiből túl sok vagy túl kevés van benne, esetleg nem megfelelően van változtatva az összetevő mértéke a rügyek elhalhatnak. Itt nem mennék bele részletekbe, mert nagyon hosszú az anyagok listája, de általában mindig találhatók a táptalajon mikro-, és makroelemek, vitaminok, hormonok, szénhidrátok, aminosavak, illetve agar (növényi zselatin), amitől megköt és zselés állagú lesz. Fontos hogy a PH 5.3-5.8 közötti legyen és desztillált vízzel legyen kikeverve. Ezt a táptalajt a laborokban vagy speciális, steril keverőben készítik el és adagolják ki a steril edényekbe, vagy csak a kiadagolás után ~120 *C-on fél óráig autoklávozzák, hogy biztosan steril legyen. Azért fontos ez a lépés (és okozza a legtöbb problémát otthoni körülmények között), mert a táptalaj a gombáknak is egy tökéletes szaporítóközeg, ők pedig gyorsabban szaporodnak fel mint a növényi részek, ezzel elnyomva és megölve őket.

A mikroszaporítás szakaszai:

1. indítás - elsőként a zselés talajba kerül a fertőtlenített, többször lemosott növényi rész majd a tartó lezárásra kerül, mindez steril környezetben (jellemzően laminar-flow által biztosított tisztatéri kamrában)
2. szaporodás, sokszorosítás - ezután a növényrészünk a teljesen ideális környezetben rengeteg rügyet fog hozni, ezeknek egy részét lehet tovább szaporítani, egy másik részét pedig tovább növeszteni
3. elongáció, növesztés - a legtöbbször ezek a hajtások még túl aprók, ezért egy más összetételű táptalajba kerülnek 4-5 darabonként szétválasztva - innen vágások szintén visszaforgathatók az 1. lépésbe
4. gyökeresítés - eddig a szakaszig a növényünk még csak rügyeket/leveleket hozott ezért egy újabb összetételű táptalajba kerülnek, amelyik a növények gyökérfejlődését segíti elő. Ez a szakasz történhet steril (biztosabb) és nem steril (olcsóbb) környezetben is. A nem steril környezet egyre népszerűbb, akkor már dugványként kezelik az apró növényeket, így már ebben a szakaszban megkezdik a környezethez szoktatást, lerövidítve a teljes folyamatot
5. akklimatizálódás - ebben a szakaszban a növények kikerülnek a steril környezetből (gyökeresen vagy gyökér nélkül). Itt kell a legjobban figyelni a külső tényezőkre, a kezdetben ~90%-os párát kell biztosítani vagy párakapukkal vagy fólialagúttal, fontos az árnyékolás 80-90%-os árnyékoló hálóval indítva, illetve a kontrollált, fajhoz igazított hőmérséklet. Ilyenkor a növények szintén fertőtlenített sejttatálcákra, leggyakrabban 100%-os tőzeg talajba kerülnek, növényvédő szereket kapnak, majd ahogy nőnek és szokják a kinti létet a pára fokozatosan csökkenthető a fény mennyisége pedig emelhető.

A teljes folyamat olyan 2-3 hónapot vesz igénybe a 3 hetes akklimatizációs fázissal együtt, majd a növények indulhatnak a nagyobb üvegházakba tovább nőni, vagy a kertészetekbe, szobanövény boltokba bébinövényként gazdára találni.

Ezt az 5 lépést még jellemzően megelőzi egy 0. lépés az előkészítési fázis - ilyenkor az anyanövénynek a lehető legideálisabb környezetet és tápanyagellátást, hormonokat kell biztosítani, hogy minél gyorsabban szaporodjon és minél több sarjat hozzon a leválasztott növényrész. 1-1 faj esetében csak a fény változtatásával az előkészítési időszakban 3-4-szeres hozamot lehetett elérni, így itt is folyamatos tesztek és kutatások folynak a különböző fajoknál.

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy jó vagy rossz dolog a mikroszaporítás?

Nagyon sokáig csak az átlagos, népszerű szobanövényeink kerültek mikroszaporításba, amik így rengeteg helyen megtalálhatóak és bárki számára elérhetőek lettek. A ritkább, különlegesebb fajokat csak gyűjtők, hobbisták szaporították hagyományos módszerekkel és ezzel el is tudták látni a piaci igényeket, fennmaradt egyfajta egyensúly a kereslet és a kínálat között. Ez azonban 2020-ban, amikor az emberek karanténba kényszerültek, teljesen felborult és elindult a nagy szobanövény őrület.

Rengetegen próbáltak egy kis természetet vinni a bezártságba és a szürke hétköznapokat feldobni egy kis zölddel, megannyi új hobbista jelent meg, sokszorozódtak a növényeladások és számos növénybolt került át az online térbe, lehetővé téve ezzel, hogy az ajtónk elé rendelhessük a hőn áhított kívánságlistás növényeinket. Sokszoros nézettségűek lettek a növényes videók, és a tartalom a közösségi médiákban is szárnyalni kezdett, ezzel az igények olyan szinten megemelkedtek, főleg a ritkább növények iránt, hogy az áraik határa is a csillagos ég lett.

Sokan felismerve a lehetőséget mikroszaporító laborokat nyitottak, és ritka fajok sokszorosításával kezdtek el kísérletezni hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, viszont egyre több tapasztalatot gyűjtve. Aroidokra (kontyvirágfélékre) is specializálódott laborok mára már pár hónap alatt ki tudnak dolgozni egy működő protokollt szinte bármelyik fajra és fél-egy év alatt teríteni is tudják a növényeket a piacon (kontrollálva a kínálatot), ezzel a tizedére csökkentve az árukat, ami nagyon sok kisebb termesztő és hobbista ellenszenvét váltotta ki. A több tíz vagy százezer forintos nehezen beszerzett, ritkább növényeik így rengeteget veszítenek az értékükből, és a hagyományos feldarabolásos vagy magról történő szaporítással esélyük sincs tartani az ütemet a laborokkal és üvegházakkal. Nagyon sokan emiatt ellene vannak a mikroszaporításnak, azt vallják, hogy az így létrehozott növények rosszabb, silány minőségűek és próbálják elrettenteni ezektől a vásárlókat.

Azonban a mikroszaporítás nem egy újkeletű dolog, már az 1900-as évek elején is jelen volt és folyamatosan fejlődik azóta is. Ha megfelelő protokollt használ a termesztő, és egy egészséges anyanövényből indul ki, a szaporítvány is ugyanolyan egészséges lesz, ha nem egészséges az anyanövény vagy rossz a protokoll, akkor pedig a legtöbb esetben már az akklimatizációs fázisban meghalnak a növények. A TC technológia, így egyre gyorsabban és alacsonyabb áron teszi elérhetővé a gyűjtők számára a ritka növényeket, hogy azokat az otthonukban is élvezhessék és ne csak Facebookon vagy Instagramon láthassák őket.

Egy másik érv mellette, hogy 1-1 újabb faj felfedezésekor megindul az orvkereskedelem is, és a természetben amúgy is ritka fajt illegálisan kezdik el begyűjteni a nagy profit reményében, ezzel a kihalás szélére sodorva. Ha a növény értéke viszont a mikroszaporítás miatt hamarabb leesik, az orvkereskedelme is visszaszorul, ami megmentheti a kihalástól.

Összességében az én véleményem, hogy nem kell félni a mikroszaporított növényektől, sőt inkább örüljünk, hogy vannak, és így olyan növényekhez is hozzá tudunk jutni, amik korábban elérhetetlennek tűntek.

Remélem, hogy izgalmasnak találtátok ezt az összefoglalót, és már nem rémültök meg, vagy vonjátok fel a szemöldökötöket ha szembejön veletek a TC kifejezés, illetve azt is, hogy sikerült egy kis betekintést adni a szobanövényipar rejtelmeibe.

Ha tetszett, osszátok meg másokkal is, és ha még további növényes tartalmakra szomjaztok, nézzetek körül a többi blogbejegyzés között is!

Vendégszerző: Bilicz Zsolt (@urbanplantnerd), akitől további tartalmakat olvashattok a Kontyvirágfélék szerelmesei Facebook csoportban, illetve a jővőben itt a blogon. :-)