Van, aki hűsen szereti – avagy mi a szösz az a teleltetés?

Idős növénytudor nénik-bácsik gyakran emlegetik növényes tanácsadó csoportokban, mint valami varázsigét: teleltetni kell! Soha nem merted megkérdezni, hogy valójában miről is beszélnek? Most képbe hozunk a növénytartás egyik legfontosabb részével.

Egyáltalán mi az a teleltetés?

Ha a szó legszorosabb értelmét vennénk, akkor egyszerűen csak arról lenne szó, hogy a növény eltölti valahogy a telet – élve. Ilyen értelemben minden növény telel, amit nem dobunk ki a kukába ősszel. De itt most ezt nem így értjük. A kertészeti szóhasználat azt nevezi teleltetésnek, ha a növény 

• nem a fűtött lakásban, szobahőmérsékleten, 
• de nem is a fagyveszélyes szabadban, 
• hanem egy, a szobahőmérsékletnél lényegesen hűvösebb, de fagymentes helyen tölti a telet.

Miért teleltetünk?

A kérdés megválaszolásához először lépjünk vissza egyet, és emlékeztessük magunkat, hogy bár sok-sok évszázada tartunk lakásban növényeket, de valójában nem létezik olyan, hogy szobanövény: minden növény „kinti”, a természetben, erdőn-mezőn jött létre és szeret élni, mindegyik a maga származásának megfelelő helyen. Csak vannak néhányan, amelyekről az emberek úgy döntöttek, hogy megpróbálják bevinni a saját életterükbe, és kiderült, hogy vannak növények, amelyekben elég erős az életösztön ahhoz, hogy ezt a környezetváltozást jól viseljék. Aztán persze jöttek a dísznövénykertészek és továbbfejlesztették ezeket a növényeket – de a kiindulópontja minden növénynek az, hogy a szabadban szeret élni. Csak éppen a növénytartás elterjedt az egész földön, így a növények jó része olyan éghajlati területekre is eljutott, amely éghajlat nem egyezik azzal, ahonnan az adott növény származik. Konkrét példa: a legtöbb szobanövényként tartott növényünk trópusi, mi meg itt élünk a legkevésbé sem trópusi éghajlatú Magyarországon, és csak azért tudunk esőerdőkből származó, azaz melegigényes, erősen fagyérzékeny növényeket a mi hideg teleinken is életben tartani, mert feltaláltuk a fűtést. (Halkan és zárójelben jegyzem meg, hogy ezeknek a növényeknek is jobb, ha legalább néhány nyári hónapot a szabadban tudnak tölteni, de elviselik, ha ez kimarad.)

Igen ám – és itt érkeztünk el a teleltetéshez –, de egy növény boldogságához nem feltétlenül elég az, ha nem fagy ki. Szemben az olyan nagy életösztönű, eredeti közegükben gyakorlatilag gyomként élő növényekkel, amelyek a legnépszerűbb szobanövényeink, mint a futókák, a filodendronok, monsterák, elég sok olyan növényt tartunk hobbiból, amelyek nem viselik jól a mi mérsékelt égövünkkel együtt járó évszakváltásokat, pontosabban az évszakok változásával járó változó fénymennyiséget. Vannak olyan növényeink, amelyek

1. fényhiányos időszakokban (például, ugye, télen) vagy csak csigalassúsággal, vagy egyáltalán nem fejlődnek, hanem pihennek, vagy 
2. fejlődnek ugyan, de a szabadban megfagynának, bent a lakásban pedig nem bírnák a meleget.

Hát ezért teleltetünk. 

Milyen a jó telelőhely? 

Erre a kérdésre nagyon röviden is lehet válaszolni: az ideális teleltetőhely

• fagymentes,
• de hűvös (legalább +5, legfeljebb +15 Celsius fokos, még jobb, ha +10 fok alatt marad),
• napfényes (néhány kivételtől eltekintve), 
• szellőztethető, de nem extrém huzatos,
• könnyen hozzáférhető (hogy az egyszeri hobbikertész be tudjon menni időnként, ugye).

Ezeknek a követelményeknek a legtökéletesebben megfelelő helyet úgy hívják, hogy télikert – ezt a fogalmat nem kell nagyon magyaráznom: egy üvegfalú, még jobb esetben üveg tetejű, fűtetlen, de fagyvédett helyiség. (Üveg helyett ma már sok helyen polikarbonátból készülnek a télikertek.) Ám a legtöbbünk nem engedhet meg magának egy igazi, klasszikus télikertet, így hát szükség lesz némi kreativitásra és talpraesettségre. No meg, mi tagadás, némi szerencsére a lakókörülményeinket tekintve, továbbá – ezt sokan kihagyják, pedig fontos – némi hobbikertész-belátásra.

Nagyon fontos: a nem tökéletes teleltetőhely is jobb, mint a semmilyen. Sokkal jobb, nagyságrendekkel jobb. A legtöbb növényünk képes némi kompromisszumkészségre – ezért is lettek pont ezek a növények népszerűek a hobbikertészek körében –, és ez a téli körülményeikre is igaz. Tehát például ideális esetben napos helyen lenne a legjobb telelniük, de adott esetben sötétben is áttelelnek, ha hűvös helyen vannak. A leander például ilyen, bár, teszem hozzá, a klímaváltozás nyomán az ország éghajlata a mediterrán éghajlat felé mozdult el, így ma már a leander Magyarország sok régiójában kiültethető a kertbe, és szépen áttelel érdemi fagykár nélkül. 

Télikert híján a legtöbb hobbikertész teleltetőhelye valamennyi kompromisszummal készül el – és ez tök oké. Például az erkély, terasz, veranda leüvegezésével szuper teleltetőhely jöhet létre. Akik viszont nem kertes házban laknak, és a társasházi lakásuknak nincs erkélye, vagy ha van, nem lehet téliesíteni, azok jellemzően a jó öreg lépcsőházban teleltetnek. Nyilván ez akkor működhet, ha a lépcsőház zárt, de ablakos. (Meg ha nem lopósak a lakók, jegyzi meg a vállamon a kisördög 😊.)

Fontos, hogy lépcsőházi teleltetéskor be kell tartani a tűzvédelmi szabályokat, azaz hogy a növények ne akadályozzák a szabad közlekedést egy tűzeset kitörésekor – bár azt is hadd jegyezzem meg, hogy a sok társasházban jellemző teljes tiltás tökéletesen életidegen és egyáltalán nem a biztonságról, mint inkább az önjelölt rendőrködésről szól. Racionális keretek között az a pár növény nem fog senkit megakadályozni abban, hogy idejében kijusson egy veszélyessé vált épületből. Ezzel együtt: kedves hobbikertész-társak, törekedjetek a minél optimálisabb helykihasználásra. Terjeszkedjetek függőlegesen az ablak magasságában, ne a padlón széltében, szerezzetek nem túl mély polcokat, húzódjatok minél inkább a falhoz/ablakhoz, hagyjátok szabadon a közlekedőutakat. 

Mi kerüljön a teleltetőbe? 

1. Kezdjük a legfontosabbal: pozsgások (és kaktuszok). Itt lesz szükség arra a belátásra, amit korábban említettem: sok szenvedéstől megkíméled magad és a növényeidet is, ha tudatosítod magadban és elfogadod, hogy a pozsgások – nagyon kevés kivételtől eltekintve – nemcsak, hogy nem ideális szobanövények, de konkrétan nem képesek szobanövények lenni. Azaz nyáron a szabadban – kertben, erkélyen –, télen a telelőben a helyük. Ha ezt a két körülményt nem tudod biztosítani nekik, akkor az a csúf igazság, hogy a te körülményeid nem alkalmasak a pozsgástartásra, azaz le kell mondanod erről. Keményen hangozhat, de ez a helyzet, kisoroszlánt se tartasz, csak mert cuki, ugye? Van néhány pozsgás, ami elviseli, ha nem kapja meg ezeket a körülményeket, de boldog egyik sem lesz. A pozsgások teleltetése a következőképpen néz ki: a teleltetés megkezdése előtt már fokozatosan visszább vesszük a locsolást, a napos-hűvös telelőhelyen pedig vagy egyáltalán nem kapnak semennyi vizet egész télen, vagy legfeljebb extrém ritkán, mondjuk havi egyszer, csak ha már ráncosodnak, és akkor is csak egy leheletnyit. Hadd emeljem ki a korallvirágot: szobanövénynek árulják ugyan, de valójában pozsgás, és úgy is kell nevelni: nyáron kinn, télen telelőben, locsolni csak akkor, ha ráncosodni kezd. A sivatagi kaktuszok java része hivatalosan sötétben telel, tényleg nulla vízzel – ha csak fényes helyen tudod megoldani, az nem olyan nagy baj, de locsolni akkor sem kell őket. A levélkaktuszok az egy más tészta, abba itt ne menjünk bele.
2. Hűvös-napos telelést kérnek a hűvöskedvelő szezonális növények és szobanövényként árult enyhe hidegtűrők. Előbbi kategória: mikulásvirág, ciklámen. Ezeket nem véletlenül árulják ősszel és télen: ők direkt a hűvöst szeretik, szobahőmérsékleten sárgulnak, száradnak, dobálják a leveleiket, ha nem tudod őket hűvösben tartani, cseréld vagy ajándékozd el. A második csoportba tartozik például az ún. szobaborostyán vagy a szobaarália: ezek valójában kertbe valók, és télen is fejlődnek, de nálunk esélyesen kifagynának egy súlyosabb mínuszkor, a lakásban viszont melegük lenne, amire levélhullással és takácsatka-invázióval reagálnak. Hűvösbe velük! Fontos: az ebbe a körbe tartozó növények télen fejlődnek, azaz őket rendszeresen locsolgatni is kell, sőt, némi tápoldatot is kapjanak.
3. „Egynyári” balkonnövények. Merthogy egy rakás egynyáriként árult növény valójában nem egynyári, hanem kiválóan át tud telelni, csak ugye sokaknak egyszerűbb télen kidobni, tavasszal újat venni. Áttelel a muskátli, a kakassarkantyú, a gumós, virágos begóniák, a díszcsalán, a szekfű, még a díszbatátával is meg lehet próbálkozni. A muskátlit sokféleképp lehet teleltetni, akár tökszárazon és sötétben is, de ha van hely, érdemes telelőhelyen teleltetni, kb. két-háromhetente visszafogottan meglocsolni – és a kategória többi növénye is kapjon időnként vizet. 
4. A Mediterráneum és a félsivatagos régiók növényei is a legjobban a hűvös-napos telelőhelyen érzik magukat télen. Ide kerülnek a citrusfélék, a már említett leander, a lombhullató virágosok: tölcsérjázmin, murvafürt, és a jukkáknak is jobb, ha hűvösben vannak télen – bár ők túlélik a szobát, ha nincsenek túlöntözve. Itt nagyon fajtafüggő a téli gondozás, szóval érdemes az egyes fajoknak külön-külön utánanézni, de a „pici víz, ha nagyon kókad” szabály itt is beválhat. 
5. Egyes orchideafajok (pl. dendrobium nobile) és viaszviragok is hűvös-napos helyen szeretnek telelni – de ez már egy haladóbb szint.

+ tuti tipp 1: Bármi, ami bent ok nélkül nyomorog, szintén mehet a telelőbe. Ha valamely növényednél biztos vagy benne, hogy nem locsoltad túl, kap elég fényt, nem eszegeti kártevő sem, és mégis látványosan nyűglődik, potyogtatja a leveleit, sárgul, akkor érdemes kitenni pár hétre a telelőbe, háthat ott magára talál – nekem több rejtélyesen kínlódó növénynél bevált ez. Ezért telel nálam pl. évek óta hűvös-napos helyen a pénzlevelű pilea. 

+tuti tipp 2: Pletykák. Ha el akarod kerülni, hogy a pletykáid télen satnyán, apró levelekkel, vékonykán, megnyurgulva fejlődjenek, és tavasszal vissza kelljen vágni az egészet, teleltesd azt is hűvösben. 

Ne maradjon ki ez sem: mi ne kerüljön telelőbe? Egyszerű a válasz: ami nem fagyérzékeny, azt nem kell megvédeni a fagytól, nem kell sajnálgatni – annak a növénynek arra a hidegre szüksége van. Ide kapcsolódik az is, hogy azért új növény beszerzésekor ne felejts el utána olvasni a növény hidegtűrésének is, ugyanis simán árulnak szobanövényként egy rakás olyan növényt, amely valójában kertbe való, fagytűrő növény, és benn, sőt, még a teleltetőhelyen is csak kínlódni fog. Tapasztalatból beszélek. 

Mettől meddig teleltessünk? 

Röviden: csak ameddig muszáj. Azaz a teleltetést mindaddig érdemes halogatni, amíg már tényleg megérkezik a hideg, és aztán a tél végén is érdemes mielőbb a nyári helyükre költöztetni őket. Ebből következik, hogy a hobbikertész októberben kezdje el olyan árgus szemekkel követni az időjárás-előrejelzést. A naptármódszer ugyanis nem működik, annyira kiszámíthatatlan lett az éghajlatunk. Érdemes legalább párnaponta megnézni, mit jósolnak a meteorológusok, és amikor a minimumhőmérsékletet már 2-3 fok köré jósolják, akkor szépen behordani őket a telelőbe. Egyetlen határon billegő éjszakától nem kell berezelni, inkább az extrém hidegbetörésekre kell figyelni, és főleg arra, hogy mikor áll be az éjszakai hőmérséklet bizonyos hőfok alá. Nagy a szórás az egyes növényeknél, érdemes külön-külön rákeresni, de ha nem akar az ember túl sok lépcsőben bepakolni a telelőbe, akkor menjen be mindenki az első éjszakai fagyok előtt. A teleltetés végénél ugyancsak érdemes figyelgetni az éjszakai hőmérsékleteket, és amint tartósabban a biztonságos zónába kerül az éjjeli hőmérséklet, mehetnek ki a telelők a szabadba.

Mi történik a teleltetőhelyen? 

Nos, nem sok. A növények java pihen, a kertész pedig legjobb, ha nem zargatja őket sokat. Néhány hetente elég rájuk nézni, hogy nem szomjasak-e nagyon – de az is érthető, ha a növénygazdi nem bír magával, és minden nap megnézi őket, már csak azért is, mert például a pozsgások egy része kimondottan gyönyörű ilyenkor. De az, hogy nézegetjük, ne jelentse azt, hogy locsolgatjuk is: a lényeg, ugye, a pihenés, és a legtöbb telelő növénynél ez sivatagi körülményeket jelent. 

Mi lesz, ha nem teleltetek?

Ez növényfüggő. Van, ami csak csúnyácska lesz, némi levélvesztés, nyurgulás, ám vannak olyan növények, amelyek, ha nem kapják meg a hűvöset, amire vágynak, úgy legyengülnek, hogy ideális tereppé válnak a kártevőinváziónak, tetveknek, atkáknak, tripszeknek. Szóval ha lehet, inkább teleltess. 

Mit tegyél, ha tényleg nincs teleltetőhelyed?

Ha végképp semmiképpen sem tudod megoldani a teleltetést, akkor keress kompromisszumot. A régebbi lakásokban gyakori dupla ablak közötti rész például jó kompromisszum lehet a kisebb növények – azért ellenőrizd, nem húz-e be nagyon a hideg. Nagyobb növényeket meg lehet próbálni takarással (átlátszó szemetes zsákkal, fátyolfóliával, újságpapírral, sállal, takaróval) az erkélyen teleltetni, vagy egy pincetárolóban, ha az fagymentes. Ha ezek sincsenek, akkor a lakás fűtetlen szobájába, ha ez sincs, akkor a leghűvösebb helyiségébe tedd ezeket a növényeket, az ablakba vagy annak közelébe, és nagyon ügyelj, hogy ne öntözd túl őket, és nagyon figyeld a leveleket, mert könnyebben lesznek kártevőik a melegben. Locsolás helyett időnként zuhanyoztasd le őket, ezzel a kártevők elszaporodását is akadályozod valamelyest. És végül ne feledd el az említett belátást: ha végképp semmiképp nem tudsz teleltetni egy olyan növényt, aminek erre nagy szüksége lenne, fontold meg, hogy elcseréled, elajándékozod, eladod – vagy kérj meg valakit, akinek van telelőhelye, hogy fogadja be a növényeidet a téli hónapokra. DE: ha megteheted, teleltess, mert ezt a kis pihenést meghálálják a növények.

Köszönjük a cikket és a képeket Bodnár Judit Lolának, akit az Instagramon lolacska néven találtok meg! 

Kövessétek Instagram és Tiktok oldalunk is, hogy mindig elsőkézből értesüljetek legújabb cikkjeinkről és informatív vidóinkról!