Délkelet-Ázsia hegyvidékein és a Himalája lankáin őshonos viaszvirág. Elsősorban Thaiföld északi részén, Laoszban, Vietnamban és Kambodzsában őshonos. 1000 és 2000 méter közötti tengerszint feletti magasságban található meg. A növényt Adolf Engler német botanikusról nevezték el.
Sokan összekeverik a Hoya linearis-szal, mert mindkettőnek apró, keskeny levelei vannak. De amíg a linearis levelei szinte zsinórszerűek és szőrösek, az engleriana levelei sima felületűek, fényesek és inkább kis lándzsahegyekre emlékeztetnek. Kezdetben felfelé tör, de ahogy nőnek a szárak, kecsesen lecsüngenek. Sűrű, bokros hatást kelt, ha jól érzi magát.
A levelekhez képest a virágok viszonylag nagyok: hófehérek, porcelánszerűek, a közepükön egy-egy élénk bordó/piros csillaggal. Édes, parfümös illatuk van, ami leginkább este érezhető.
Erős, szűrt fényre van szüksége. Szereti a világos helyet, de a forró, közvetlen nap kiperzselheti az apró leveleit.
Mint sok más hegyvidéki hoya, ő sem viseli jól a meleget, sőt talán az egyik leghidegtűrőbb viaszvirág: az ideális hőmérsékleti tartomány a számára a 18-22 fok. Télen kifejezetten hálás a 15 fok körüli hőmérsékletért.
Ne hagyd teljesen kiszáradni a közegét! Vékony levelei miatt több nedvességre van szüksége. Használj laza hoya-keveréket közegnek és tartsd enyhén nedvesen. A pangó víz gyökérrohadáshoz vezethet!
Az ideális páratartalom számára kb. 60% körül van. Száraz levegőjű panellakásba inkább a vastaglevelű, szívósabb hoyák közül válassz.
Size/Méret: 10cm átmérő/diameter, jelenleg nem virágzik