7 mutatós levelű Hoya, amit könnyű nevelni
A Hoyák, azaz viaszvirágok eleinte a kedves, gyakran illatos virágaik miatt lettek népszerűek. Az egyszerű és igénytelen carnosát már nagyanyáink is sikeresen nevelték, illatos virágaik sokunk gyerekkori emlékeiben élnek. Ezeknek a korábban elterjedt fajoknak az egyszerű zöld levelei azonban nem igazán kerültek fókuszba. Mára ez a trend változóban van, egyre népszerűbbek és a piacon is elérhetőbbek a leveleikkel is díszítő Hoyák. Tökéletes választás azoknak, akik kezdők a viaszvirágok világában és nem a virágzásra koncentrálnak, vagy azoknak, akiket egyáltalán nem hoznak lázba a virágok és inkább csak a szép leveleket csodálnák. Eleinte én is kizárólag ezeket az extra levelű fajokat vadásztam, és az első választásom természetesen a Hoya callystophyllára esett, amelyről nyugodtan kijelenthetjük, hogy ebben a kategóriában jelenleg a legnépszerűbb faj. Nem véletlen azonban, hogy ebbe a válogatásba nem került bele, sokaknak meggyűlik vele a baja, vagy egyszerűen csak lassan fejlődik. Helyette lássuk, melyek azok, amelyeket teljesen kezdőknek is bátran ajánlok.
Hoya finlaysonii
Malajziából származó faj, melynek számtalan változata és formája ismert, ezeknek azonban nem csak a leveleik formája és mintája mutat eltéréseket, hanem az igényeik is. Emiatt kifejezetten a “long leaf” néven elterjedt változatot emelném ki, ami valóban könnyen nevelhető, ráadásul leveleinek erezete nagyon emlékeztet a népszerű callystophylláéra, bár annál kevésbé hangsúlyos. Erős fényben nevelve azonban a kontraszt is erősebb: a levelek halványabb zöld színt vesznek fel, az erezet pedig sokkal sötétebbnek hat. A levelek másik karakteres jellemzője az egyenetlen levélszél, ami a callystophylla esetében kevésbé hangsúlyos. A levelek vaskosak és merevek, emiatt jó a szárazságtűrése, öntözni is inkább visszafogottan ajánlott. Mint minden Hoyának, ennek is minél levegősebb közeget biztosítsunk, sok perlittel, kókuszchipsszel, egyéb talajlazító összetevőkkel, illetve kevés tőzeggel. A másik alternatíva, ami nálam is bevált, a teljesen szervetlen közeg használata, ami apró szemű vulkanikus kőzet, habkő és zeolit keveréke. Legfontosabb igénye: fény, fény és még több fény. Amennyiben beltéren tartjuk, naponta pár óráig akár közvetlen fény is érheti a leveleket. (képek forrása: bloom_plantes)
Hoya sp. ‘Gunung Gading’
Szintén egy nagy levelű, kontrasztos erezetű Hoya, amelynek levelei ugyancsak népszerű rokonáéra, a callystophyllára emlékeztetnek. Borneó szigetén, a Gunung Gading Nemzeti Parkban fedezték fel, egyelőre azonban vitatott, hogy különálló fajról van-e szó, vagy a finlaysonii egy változatáról. Igényei emiatt megegyeznek a finlaysoniinál leírtakkal, ha ezeket sikerül biztosítani, akkor viszonylag gyors növekedésre számíthatunk. A legjellegzetesebb ismertetőjegye, hogy erős fény hatására az új levelek bepirosodnak. Fényes, nagy levelei bambuszra vagy karóra futtatva érvényesülnek leginkább. (képek: plantropia)
Thaiföldön és Malajziában őshonos faj. Számtalan formája és változata ismert, melyeknek közös ismeretőjegye a merev, durva tapintású, enyhén molyhos levél hullámos vagy recés levélszéllel, ami egyedi, rusztikus hatást kölcsönöz a növénynek. A levelek mérete és színe változatonként eltérő, némelyik erős fény hatására bordós, barnás, illetve feketés színt vesz fel, valamint gyakoriak az amorf alakú ezüstös foltok a levélen, melyek intenzív fény hatására erősödnek. Muszáj megemlítenem a caudata virágzatát is, amely ugyan csak rövid ideig nyílik, de szintén egyedi megjelenésű, fehér, rózsaszínes vagy sárgás színű, apró szőrszerű képletekkel borított. Melegkedvelő faj, melyet merev levelei ellenére viszonylag gyakran kell öntözni. (képek: plantropia)
Az egyik legnépszerűbb Hoya a nemzetközi mezőnyben, köszönhetően sajátos levéformájának, amely ámpolnanövényként tartva érvényesül a legjobban. Angolul halfarok Hoyának is nevezik. Sima zöld, ezüst-tarka levelű (broget), fehér szegélyű (variegata) és ezüstös levelű (silver) változata is ismert. A himalájai régióban őshonos, ezért nem meglepő hogy inkább az alacsonyabb hőmérsékletet preferálja. Amennyiben ezt biztosítani tudjuk, úgy tartása egyszerű, a közegre viszonylag igénytelen, és közvetett fényben is szépen fejlődik. Erős fényben a levelek kisárgulnak. Csak akkor öntözzük, amikor a közege már teljesen kiszáradt. (képek: plantingpigeon, plantropia)
Thaiföldön, Malajziában és a Fülöp-szigeteken őshonos, ebből adódóan kedveli a meleget és a magasabb páratartalmat, ennek ellenére könnyen alkalmazkodik az átlagos lakásokra jellemző közepes (40-50%) páratartalomhoz is. Apró, csúcsos, ezüst mintás leveleivel tűnik ki a viaszvirágok tengeréből, melyek akasztós kaspóban, lefelé csüngve mutatnak igazán jól. Napi pár óra közvetlen, de nem túl erős (pl reggeli) fénytől erőteljesebb növekedést produkál. Ne hagyjuk sokáig szárazon a közegét, hiszen a kicsi levelek kevésbé tűrik a hosszas kiszáradást. (képek: plantingpigeon)
Hoya macrophylla (újabban Latifolia) albomarginata / pot of gold
Ez az Indonéziában és Malajziában őshonos viaszvirág nagy méretű, kidomborodó erezetű leveleivel hívja fel magára a figyelmet. Több színváltozata is ismert: egyszerű zöld, krémfehér levélszélű (albomarginata), sárgás tarka (pot of gold), foltos (splash) stb. Erős fényben az új levelek rózsaszínesek, mely a címben kiemelt két formánál a leglátványosabb. Melegkedvelő faj, a közepesen alacsony páratartalmat jól tolerálja. Eredeti élőhelyén enyhén lúgos, mészköves talajú környezetben él, emiatt érdemes semleges vagy lúgosabb kémhatású közegben neveli (pl kókuszchips, habkő) a tőzeges földkeverék helyett. Vaskos, látványosan nagy leveleit bambuszra vagy karóra futtassuk fel, amit még nagyobb levelek növesztésével fog meghálálni. Kellően erős fényviszonyok mellett még virágait is viszonyag hamar megmutatja, melyek porcelánszerűen fényesek, halvány rózsaszínűek, és illatuk is nagyon kellemes. (képek: plantropia)
Dél-Kelet-Ázsiából származó faj, melynek több színváltozata is forgalomban van. Legnépszerűbb és legmutatósabb közülük a tricolor néven elterjedt variegata, azaz tarka változat. Erős fényben a friss levelek rózsaszínes, pirosas szinben pompáznak, erre utal a fantázianeve is. Hosszúkás, keskeny, sötéten szegélyezett levelei ámpolnanövényként nevelve jobban érvényesülnek. A megfelelő fejlődéshez sok közvetett fényre és magasabb páratartalomra van szüksége, gyors növekedésre azonban még az optimális körülmények biztosításával se számoljunk. Szereti a szűk cserepet, átültetésre tehát csak nagyon ritkán van szükség. Sem a hosszas kiszáradást, sem a túl sok vizet nem szereti, tehát az öntözésére érdemes kicsit jobban odafigyelni. (képek: flora.et.folia)
Köszönjük a cikket vendégszerzőnknek, Láng Veronikának (plantropia néven megtaláljátok az Instagramon). Az első, hoyákkal kapcsolatos cikkünket is érdemes elolvasni, melyet itt találtok: 7 könnyen virágzó Hoya