24% kedvezmény! Részletek a főoldalon!

Calathea-nevelési útmutató

- Kezdőknek és haladóknak -  

 

Calathea család 😊 Fotó: Koppányi Eszter

 

A calatheák két dologról híresek: hihetetlen színű és mintázatú leveleikről és rettentő nehéz természetükről. Sokan menthetetlenül kényes növényeknek tartják és szépségük ellenére rossz hírük miatt meg sem próbálkoznak a tartásukkal. De kik ezek a calatheák pontosan, mióta költöztek be otthonainkba, és főleg - igazak-e a róluk szóló pletykák?

 A calathea a nyílgyökérfélék családjába tartozó trópusi növény, rokona a ctenanthe-nak és a  jóval népszerűbb marantáknak. A családon belül található a Goeppertia nemzetség, melyet Heinrich Göppert német botanikus után neveztek el, és ahova a közelmúltban sok, már ismert calathea fajtát átsoroltak, összezavarva ezzel sokunkat. Ez okozza, hogy most már néhány calathea fajta Goeppertia névvel is megtalálható. Ezek a botanikus besorolások sokszor változnak, de a lényegen - a már jól ismert növény jellemzőin és tulajdonságain - szerencsére nem változtatnak. 

 Elsősorban a trópusi Latin-Amerika párás esőerdeiben élnek, mélyen a sűrű aljnövényzetben, azonban számos fajta megtalálható Délkelet-Ázsiában is. Általános jellemzőik a nagy, díszes leveleik, amik általában fényes, merev kartonszerűek vagy bársonyos felületűek. Élőhelyükön többek között ezért is hasznosították leveleiket mindennapi célokra: Brazíliában gyakran halat, vagy más élelmiszert, apró tárgyakat csomagolnak bele, máshol kézműves célokra használják. A nukak dél-amerikai őslakos népcsoport edényeket készít belőlük, míg Thaiföldön dekoratív, calathea-leveles rizstartályokat készítenek.

A Calathea Kennedy levelei vastag, fényes kartonszerűek
Fotó: Koppányi Eszter

 

Már az 1800-as évek közepén feljegyeztek néhány fajtát, azonban szobanövényként az 1960-70-es években terjedtek el először. 

Eredeti élőhelyükön nagyon magas páratartalomban, folyamatos esővíz-utánpótlással élnek, szűrt fényben, dús, zöldellő környezetben. Nagyjából ehhez hasonló kondíciókat kéne teremtenünk nekik beltéren is ahhoz, hogy boldogan növekedjenek. Sajnos néhány fajta nehezen viseli a nem egészen ideális állapotokat, így betegségre hajlamosakká válnak, növekedésük lelassul vagy állandó szépséghibákkal küszködnek. Emiatt a calatheákról általánosságban elterjedt, hogy jobb, ha mindenki kerüli őket, mert végtelen igényeiket olyan nehéz kielégíteni, hogy még káprázatos megjelenésükért sem éri meg a fáradtság.

 Azonban ez nincs egészen így. Listába szedtünk néhány kifejezetten könnyen nevelhető calathea fajtát, amik közül nem egyet teljesen kezdőknek is ajánlunk, akár olyanoknak is, akik még csak most ismerkednek a beltéri növényneveléssel. Évek tapasztalatai alapján állítottuk össze és csak olyan fajtákat tartalmaz, amelyeket hosszú távon is megfigyeltünk, neveltünk, és biztos, hogy a hányattatott, válságos időszakokat is remekül viselik.

Ismerd meg a calathea-kat!
A Calathea ornata (balra) nehezebben gondozható,
míg a Calathea makoyana (jobbra) egyszerűen. 
Fotó: Koppányi Eszter

 

 Miért válasszunk otthonunkba calatheát?

 Rémes hírnevük ellenére sok érv szól mellettük. Az egyik, hogy a legtöbb calathea viszonylag kevés fénnyel beéri, és így egy sötétebb lakásban is jól érzi magát. A vadító, mintás levelek különleges díszítőerővel bírnak, ráadásul bokros növekedési habitusuk miatt kompaktabb méretűek, kevésbé kell aggódnod a helyhiány miatt. A calatheák nem mérgezőek, így háziállat vagy kiváncsi kisgyerek mellé is remek választás. Nem utolsó sorban pedig, ha a könnyen gondozható fajták közül választasz, biztosan egészségesen és szépen fogod tudni őket tartani, amivel kivívhatod a calathea-mágus hírnevet.

 Általánosságban elmondható róluk, hogy a szórt fényt, laza (perlittel és fenyőkéreggel kevert) közeget és folyton enyhén nedves talajt kedvelik. Néha ez még ennél is egyszerűbb és néha, bizonyos fajtáknál sokkal bonyolultabb.

 

Kezdőknek

 

Calathea musaica "Network" 

 A Calathea Network egyértelműen az egyik legkitartóbb, legegyszerűbben gondozható fajta. 1875-ben fedezte fel William Bull Brazíliában, aki először a marantákhoz sorolta. Minden kezdő szobakertésznek ajánljuk, nem csak rendkívül egyedi lombozata miatt - a négyzethálósan mintázott, élénk-friss zöld, szögletes levelei bárhova egyedi hangulatot varázsolnak - hanem magas tűrőképessége miatt is. Sok calatheával ellentétben egyáltalán nem kényes a kiszáradásra, zokszó nélkül tűri, ha sokáig elfeledkezel róla, sőt az alacsony páratartalmat sem jelzi száradó levélvégekkel. Kevés szórt fénnyel is beéri, öntözni pedig tényleg csak akkor kell, ha ropogós levelei kissé meggyengülnek.

Fotók: hugoandgreen

 

 Calathea makoyana

 Szintén Brazíliában őshonos, az 1870-es években felfedezett és feljegyzett calathea. A Calathea Makoyana, hasonlóan a fent említett Network-höz, jól tűri a kiszáradást és az elégtelen fényviszonyokat. Levelei kerekded ovális formájúak, foltos mintázata pedig a pávatolléhoz hasonlít, innen kapta “pávás” becenevét. Locsolás előtt győződj meg róla, hogy valóban szükség-e van rá: ha erős levelei kissé puhábbnak érződnek, a cserép pedig könnyű, nyugodtan megöntözheted. Nagyon jó választás akár teljesen kezdőként is! 

Fotó: heartplanted

 

Calathea ornata “Beauty star”

 A Beauty star” a Calathea ornata egy verziója, azonban vigyázz: míg a “Beauty Star” a gondtalan fajták közé tartozik, a Calathea ornata karbantartása már nem olyan egyszerű. A “Beauty Star” könnyen megismerhető hosszú, karcsú, zöld alapon színes csíkos leveleiről. Levelei szintén fényes, merev kartonpapírra emlékeztetnek, ami meggyengüléssel mutatja a növény szomjúságát. Korábban nem érdemes locsolni, mert a “Beauty Star” is jobban tűri a kiszáradást, mint a túlgondoskodást.

 

Fotó: pats_plants_

 

 

 Fokozott figyelem

 

 Calathea orbifolia

Az orbifolia igényei kicsit magasabbak a fent említett három fajtánál, de alapvetően nem szélsőségesen kényes. Szereti a bőséges, szórt fényt, így sötét lakásba ne ezt válaszd, mert növekedését a fényhiány lelassítja. Kedveli az esővizet és az átlagosnál kicsit magasabb páratartalmat - ezek hiányában sem kezd el szenvedni, de a levélszéleknél kevés száradás és elbarnulás figyelhető meg.

Calathea orbifolia - Fotó: Koppányi Eszter

 

Calathea "White star"

Hosszú, lándzsa alakú levelei fehérek, az markáns sötétzöld erezet finoman hálózza be. Kellő fény mennyiség esetén a fehér részek gyönyörű rózsaszínné válnak - ami egyben a fajta nehézségét is jelenti. Calathea révén sem a túl sok fényt, sem a kiszáradást nem szívleli, azonban ha a víz és a fény kombinációja nincs megfelelő egyensúlyban, a levelek gyorsan barnulni, száradni és foltosodni kezdenek. Szórt fény és egy jól kitapasztalt, megfelelően beállított öntözési rutin segíthet megelőzni a bajt.

 

 A pletyka tehát  - mint sokszor - a calatheák esetében is túlzásokkal teli. Válasszunk az egyszerűen gondozható fajtákból, és néhány szabályt betartva - laza közeg, direkt fény  és teljes kiszáradás kerülése - biztosan egészségesen tudjuk őket tartani. Ezeknél a fajtáknál a páratartalom miatt sem kell aggódni, könnyen adaptálódnak a szobai körülményekhez. A levelek spriccelése a levegő páratartalmát nem növeli, ráadásul kontraproduktív lehet: gombás fertőzést vagy berohadó leveleket okozhat. Nyári melegben azonban a frissítést meghálálják, csak arra ügyeljünk, hogy a permetezés vagy zuhanyoztatást reggel végezzük el, így meg tudnak száradni napközben, valamint kerüljük a zsenge, friss hajtások nedvesítését. 

 

Tűréshatáron túl 

 

De mi van azokkal a fajtákkal, akik nehezen bírják a dzsungel vagy a párás üvegházak kényeztetése nélkül? Nos, nem mondjuk, hogy meg se próbáljátok, de jobb felkészülni a nehézségekre. A következő fajtákat elsősorban olyanoknak ajánljuk, akik már jópár calatheát, vagy más, kényesebb szobanövényt (pl. párat a bársonyos levelű philodendronokból) sikerrel életben tartanak. Jöjjön tehát néhány azokból, akik próbára teszik az ügyességünk! 

 

Calathea warscewiczii

Fotó: Koppányi Eszter

 

Costa Ricán és Nicuraguában őshonos fajta, nevét Józef Warszewicz lengyel botanikus után kapta. Méregzöld levelei ellenálhatatlanul bársonyos-puhák, a levélfonák bíborlila. Sajnos nevelése sok tényezőn áll vagy bukik: radikálisan rosszul tűri a kiszárítást, gyökerei azonban különlegesen érzékenyek és könnyen kirohadnak. Nem szereti a mozgatást, utaztatást, átültetést vagy bármit, ami háboríthatatlan nyugalmát megzavarja. Az alacsony hőmérséklet, légkondícionáló vagy a huzat sem tesz neki jót, viszont imádja a magas páratartalmat és a kellemes meleget, valamint lehetőség szerint a szűrt, lágy vizet vagy esővizet. Szörnyen hangzik, igaz? Azonban, mint sok esetben, itt is igaz, hogy túlgondozással tudjuk megnehezíteni leginkább a dolgokat. Ültetőközegnek egy nagyon laza földet javaslok, amit könnyen nedvesen tartunk, ám közben szellőzik is: perlit, fenyőkéreg és föld minimum 1:1:1-es keverékét. Átültetés után ne ijedjünk meg, ha pár levelet ledob, amint megnyugszik és megszokta új helyét, rohamosan növekedni fog gumóiból. Tedd egy árnyékos sarokba, ahol kellemes szűrt fény éri egész nap, és ne mozgasd, hagyd békén. Ügyelj rá, hogy kapjon vizet, ha a föld felső része már száraz, azonban, bár a kiszáradást gyűlöli, valójában megbocsátó jellem és hatalmas visszatérő.

 

Calathea rufibarba

Általánosságban elmondható, hogy a finom, lágy leveleket és a bársonyos felületeket kedvelik igazán a takácsatkák. A Calathea rufibarba egyesíti ezt a két tulajdonságot selymes szőrökkel borított lándzsaalakú leveleiben. Bár a puhán leomló levéltömeg látványa valamelyest kárpótol érte, azért jobb ha tudjuk, hogy ennél a fajtánál kiemelten fontos a magas páratartalom az állandó atkafertőzés megelőzéséhez. Legideálisabb számára egy ablakkal rendelkező fürdőszoba vagy konyha. Jó hír azonban, hogy egyik változata, a Calathea rufibarba "Blue grass" ellenállóbb, kevésbé kényes, de az átlagosnál magasabb páratartalomra nála is jobb, ha ügyelünk. Könnyen felismerhető, ugyanis a C. rufibarba levélfonákja jellegzetes sötétlila, míg a "Blue grass" levelei sima zöldek.

 

 Calathea "White fusion"

Egy viszonylag új fajta, melyet 2007-ben kezdtek el nemesíteni Malajziában. Feltalálója és szabadalmaztatója Taiyan Yam. Természetben nem fordul elő.

Kétségkívül az egyik legszebb calathea. Leveli selyemszerűen könnyedek és festőien szépek: a lágy fehér részek zöld és lila, ecsetvonásszerűen megalkotott foltokkal tarkítottak, mintha vízfestékkel mintázták volna. Kizárólag szűrt, lágy vízzel vagy esővízzel öntözzük, de a felforralt és kihűtött, állni hagyott csapvíz is megteszi. Magasabb fényigénye mellett a páratartalomra is ügyelni kell, de még ezekkel együtt sem lehet elkerülni nála a takácsatkákat. Atkafertőzés esetén foltokban kiszívott leveleket és apró, hálószerű képződményt találunk a levélfonákon vagy a szárakon. Szappanos lemosás és zuhanyoztatás után kertészeti boltokban kapható atkairtót is bevethetünk. Fontos azonban tudni, hogy a takácsatka ellen a legjobb védekezés a megelőzés: meleg időben, szárazközegben szaporodnak igazán, így nyáron különösen figyeljünk calatheáink hidratáltságára! 

 

A calatheát a új kezdet jelképének is tartják. Ez fakadhat táncoló levélmozgásából is, hisz sötétedéskor a leveleit felhajtja, majd másnap, a fény hatására újra kinyitja és új lendülettel kezd neki a napnak. De utalhat arra is, hogy még a nehéz esetek közé sorolható calatheák is a sok szenvedés ellenére bizony nagy túlélők. Ezért ne mondj le róla akkor sem, ha már egy levele sincs, mert mondjuk takácsatka támadás miatt kénytelen voltál minden levelét levágni, esetleg végletesen kiszárítottad és egyik levelét a másik után sárgította és dobta le pánikszerűen. Gumóiknak hála ugyanis szinte a semmiből is képesek újra elkezdeni hajtani. Ne aggódj tehát, egy-egy rosszabb időszak után szinte mindig esélyt adnak, hogy tiszta lappal újra kezdjétek. 

 

Szerző: Lovász Luca 

Kövessétek Instagram és Tiktok oldalunk is, hogy mindig elsőkézből értesüljetek legújabb cikkjeinkről és informatív vidóinkról!

Jelenleg elérhető calatheáinkat itt találod.

Szólj hozzá

Felhívjuk a figyelmedet, hogy a megjegyzéseket közzétételük előtt jóvá kell hagyni