24% kedvezmény! Részletek a főoldalon!

Így neveld az ékszerorchideádat

 

 

Képzeljünk el egy növényt, ami nem foglal sok helyet, levelei csodás mintákkal díszítenek és még apró virágaiban is gyönyörködhetünk! Álomszerűnek hangzik, és még létezik is: az ékszerorchidea. 

Az ékszerorchidea kifejezés valójában több nemzetség számos faját foglalja magába, így a kifejezés gyűjtőfogalom, semmint egy adott faj. Eredetüket tekintve Délkelet-Ázsiából származnak, az ottani esőerdők árnyas aljzatán kúszva növekednek. Ebből is látszik, hogy sok más orchideával ellentétben, amik epifita módon fákon vagy köveken élnek, ezek a fajok a talajba eresztik gyökereiket.

 

A kereskedelemben az egyik legelterjedtebb faj a Ludisia discolor, amit a 19. század elején írtak le akkor még Goodyera discolor-ként, mostani nevét csak 1970-ben kapta. Nagyon hosszú ideig azt feltételezték, hogy nemzetségének ez az egyetlen tagja, tehát a genusz monotipikus, mígnem 2013-ban rá nem bukkantak a Ludisia ravenii-re. Szerencsénkre ma már több nemzetség fajai is elérhetők számunkra, ha otthonunkban is tartanánk ezeket a csodás növényeket. Ráadásul nem mérgezőek, így állattartók is bátran beszerezhetik őket.

 Azonban még így sokakat visszatart a tartással kapcsolatos bizonytalanság és óvatosság, de ez a bejegyzés remélhetőleg elég segítséget nyújt majd azoknak, akik szívesen tartanák ezt a csodanövényt. Alábbiakban a saját tapasztalataimat szeretném megosztani, amiket az elmúlt években szereztem különböző ékszerorchidea fajok terráriumi és szobai tartása során.

 

Páraigény és öntözés

Általánosan elterjedt a gondolat, hogy az ékszerorchideák többsége csak magas páratartalom mellett nevelhető sikeresen. És bár az tényleg nagymértékben segíti a fejlődésüket, de jól megválasztott közeg és öntözési rutin mellett egyáltalán nem lehetetlen jó pár fajtukat szobai körülmények között tartani. 

Tapasztalatom szerint jó tájékozódási pont, ha abból indulunk ki, hogy minél vékonyabb egy ékszerorchidea levele, annál érzékenyebb mind a kiszáradásra, mind pedig a túlöntözésre. A vastagabb levelű fajok, mint például a Ludisia discolor, a Dossinia marmorata vagy néhány Anoectochilus faj, például A. sikkimensis és A. formosanus, jobban viselik a körülmények változását és ellenállóbbak.

Anoectochilus sikkimensis (fotó: flora.et.folia)

 

Szobai tartás esetén ha a közeget folyamatosan enyhén nedvesen tartjuk, azzal biztosított lesz a növények hidratáltsága és szárazabb levegő mellett is képesek lesznek az egészséges növekedésre. A nedves azonban nem egyenlő a vizessel! Gyökereik érzékenyek, ezért túlöntözésnél nagyon gyorsan rothadással találhatjuk szemben magunkat. 

Abban az esetben, ha magasabb a páratartalom, mint például egy terráriumban vagy egy búra alatt, hagyhatjuk a közegüket rövid időre kiszáradni, bár ez semmiképp se jelentsen napokat. Így ilyen körülmények között öntözésre jóval ritkábban lesz majd szükség.

 

Közeg megválasztása

Az ültetőközeget aszerint érdemes megválasztani, hogy mennyire párás környezetben szeretnénk nevelni a növényt. 

Párásabb környezethez megfelelő lehet, ha a keverék fele sphagnum moha, amihez nagyjából 1/4-1/4 arányban adunk perlitet és kisebb szemű kérget. Ehhez opcionálisan adhatunk még egy nagyon kevés kertészeti szenet is.

Amennyiben kevésbé párás helyre szánjuk az ékszerochideát, választhatjuk azt is, hogy az előzőleg leírt közeg mix tetejét befedjük vékony réteg kéreggel, így lassítva a párolgást, vagy tömörebb keveréket készítünk. Ez lehet például tőzegmoha vagy kókuszrost és perlit 1/2-1/2 arány keveréke. 

Ludisia 'Spiderman' (fotó: flora.et.folia)

 

Hőmérséklet és fényviszonyok

Normál szobai hőmérséklet mellett szépen fejlődnek az ékszerorchideák és a nyári meleget is elviselik, ha figyelünk rá, hogy ilyenkor gyakrabban öntözzünk, mivel közegük gyorsabban kiszárad.

A közvetlen napfényt kerüljük, mivel az a levelek fakulását fogja okozni. Északi vagy keleti ablakban, vagy egyéb félárnyékos helyen a növények megőrzik majd élénk színüket és mintázatukat.

 

Betegségek és kártevők

Talán a leggyakrabban előforduló probléma az ékszerorchideák gondozása során a túlöntözésből származó gyökér vagy szárrothadás. Ha a közeg túl sokáig túlzottan nedves marad, az sajnos ehhez a problémához vezethet. Eleinte inkább öntözzünk gyakrabban, de kevesebb vízzel, míg ki nem alakítjuk az öntözési rutint. Emellett ősszel és tavasszal legyünk óvatosabbak! Nyárból télbe menve a hőmérséklet és a napsütéses órák számának csökkenésével a közeg is lassabban fog kiszáradni, így a korábbi öntözési gyakorlat hirtelen túl gyakorinak bizonyulhat. Ez fordítva is igaz, tavasszal ügyeljünk arra, hogy nincs-e szüksége a növényünknek gyakoribb vagy kicsit bőségesebb öntözésre, hogy elkerüljük a növény kiszárítását.

Ha a fentiekre figyelünk, akkor megóvhatjuk a növényt a stressztől, ami nagyobb eséllyel vonzaná a takácsatkákat is. Azonban ha már megjelentek a kártevők, akkor se essünk pánikba! Izoláljuk a növényt és kezeljük kereskedelemben kapható atkaölővel. A vegyszeres kezelés alternatívája lehet, ha desztillált vízhez nagyjából 6:1 arányban adunk gyógyszertári alkoholt, majd ehhez pár csepp kíméletesebb mosogatószert. A keverékkel spricceljük le a növényt és egy ecset segítségével „sikáljuk végig” azt, a levelek tövét sem kihagyva. Ezt pár naponta ismételjük meg, amíg biztosak nem vagyunk benne, hogy az összes atkától megszabadultunk. Bár ez egy időigényes módszer, de enyhe fertőzés esetén tökéletesen működik. 

 

Szaporítás

Érdemes tudni, hogy virágzás után az ékszerorchideák elágaznak és idővel egyre bokrosabbá válnak. Ez azonban lassú folyamat, hiszen többségük nem kifejezetten gyorsan növekvő típus. Ha a sűrűbb hatást hamarabb szeretnénk elérni, vagy csak megosztanánk ékszerorchideánkat másokkal, arra jó módszer egy levágott hajtás gyökereztetése. Egy fertőtlenített, éles eszközzel metszünk le egy szárrészt egy kiválasztott nódusz alatt lehetőleg minimum 2 cm-rel. Ezután a hajtást helyezzük sphagnum mohára és magas páratartalom mellett (például egy kis dobozban) hamar megindul majd a gyökerek növekedése. Ha az anyanövényen a metszés után nem maradt levél, amiatt sem kell aggódni, mivel az egészséges gyökérzet és szár lehetővé teszi, hogy tovább növekedjen majd. 

 

Extra tipp: Öntözővíz ás tápozás

Különösen boldog lesz a növényünk, ha öntözésre lágy, szobahőmérsékletű vizet használunk, amit minden vagy minden második alkalommal „megfűszerezhetünk” egy kis orchidea tápoldattal. Ezt a gyakorlatot virágzáskor se hanyagoljuk, így elkerülhetjük az ilyenkor gyakran tapasztalható levélhullást és fakulást.

 

A fenti útmutató olvasása után remélhetőleg sokan felbátorodnak majd és kedvet kapnak az ékszerorchideák tartásához. A beléjük fektetett idő és figyelem pedig megtérül majd és elképesztő mintázatukkal és mutatós virágjaikkal hálálják meg a gondoskodást. 😊

 

Köszönjük a cikket vendégszerzőnknek, Báthory-Fülöp Anitának, akit az Instagramon flora.et.folia néven találtok meg.

Kövessétek Instagram és Tiktok oldalunk is, hogy mindig elsőkézből értesüljetek legújabb cikkjeinkről és informatív vidóinkról!

Szólj hozzá

Felhívjuk a figyelmedet, hogy a megjegyzéseket közzétételük előtt jóvá kell hagyni