Növénynevelő kihívás - beszámolók, 1. rész

 

Eljött hát a várva várt pillanat: márciusban meghirdetett növénynevelő kihívásunk nyertesei elküldték nekünk első beszámolóikat. A résztvevők mindannyian egy baby Calathea elliptica “Vittata”-t, egy Begónia albopictát, egy Senecio rowleyanust (közismertebb nevén borsóka) és meglepetés futókát (Epipremnum aureum "Marble queen") kaptak.

Olvassátok szeretettel. :)

 

Horváth Lilla

 Amint hazaérkeznek az új növények, egyből bezsongok, utánaolvasok, hogy mit szeretnek, és persze jönnek a kérdések. Milyen kaspója legyen, melyik ablakba tegyem, mikor ültessem át. Általában mindent azonnal átültetek, nekem a bevált földkeverék az általános virágföld + kis kaktuszföld + kis perlit. Kb. 1/2-1/4-1/4 arányban. Persze lehet ezt extrázni egyéni igények alapján, de ez egy olyan laza keveréket ad, amivel nem nagyon lehet mellélőni. Mondják viszont azt is, hogy jobb a növénynek, ha előbb megszokja a környezetet, mielőtt átültetnénk. Most akaratlanul is kipróbáltam ezt a trükköt, ugyanis a vizsgaidőszakra kanyarodva gyorsan pörögtek a hetek.

A begónia volt az első, aki elszomorodott. Neki kevés volt a víz, össze is pöndörödtek a levelei. Ám kezdeti nehézségek ellenére hamar helyrerázódott, az új földben és a mostani helyén (közvetett fényt kap keleti, dél-keleti ablakokból) ki is virágzott. Heti 1-2x öntözöm.

   

   

A calatheákkal kapcsolatban régóta vegyes érzelmeim vannak. Egyszerre néztem őket izgatottan vágyakozva & kis félelemmel, hiszen azért hírhedten hisztisek. Úgyhogy nagyon örültem ennek, ami az első ebből a családból. Mivel nálam általában kiszáradnak a növények, ezért nagyon igyekeztem jól csinálni ezt az öntözést. Természetesen túlbuzgó voltam, úgyhogy hamarosan észre is vettem az intő jeleket, beteg levelek, vízben tocsogó föld. A kezdeti ijedség után (na ne már, hogy egy hónap alatt sikerült kirohasztanom szegényt) cselekedni kellett. Ekkor ültettem át friss, száraz földbe, öntözés helyett pedig vizes agyaggolyókat tettem a cserépbe. Pár napig csak azokat spricceltem le vizzel. Azt hiszem mostanra megbékéltünk, hiszen azóta hozott egy új, negyedik levelet. Ez a növény egy nagyjából nyugati ablakban van, a kinti fáktól pedig szinte csak közvetett fényt kap. Egyelőre ez a hely jónak tűnik. 

 

 A calathea mellett növekszik a borsóka is. Szintén új növényfajta volt számomra, de azt hiszem ő a “legkezdőbarátabb”. Igazából heti 1-2 öntözés mellett, nyugati ablakban egy hónap alatt látványosat nőtt. Nekem úgy tűnik vele most nincs sok teendő.

A bónusz növény pedig egy marble queen. A philodendron és a pothos növényfajták szerintem sokunk kedvence (az enyém biztosan), hiszen nagyon hálásak & alig igénylik a törődést. Ugyan ha véletlenül kiszárad nagyon el tud kókadni, de tényleg pár óra alatt összekapja magát. Ezzel a növényennyel sincs másképp, a bevált laza földdel, heti 1-2 öntözéssel (mikor száraz a földjének a teteje) egyből növekedésnek indult. Két hónap alatt 3 új levelet hozott.

 

Valter Erika

 Április 13-án nagyon gondosan csomagolva érkezett meg a 3+1 növényke. A +1 meglepetés epipremnum hozzá méltó módon gyönyörűen fejlődik, világos, 60-70 %-os páratartalmú helyen már 2 új levelet is hozott.

Ahogy az viszont várható volt, nem ilyen egyszerű a gondozása a másik 3 növénynek. Bár állandó 60-70 %-os pártartalmat biztosítunk a növényeinknek, a begónia és a calathea is kissé megbarnult, a borsóka borsói pedig kissé megfogyatkoztak. A begóniát és a calatheát áthelyeztük, hogy kevesebb fény érje őket, valószínűleg ez is közrejátszott a barnulásban. A begóniát és a borsókát ritkábban öntözzük, hagyjuk kiszáradni.

      

A sérüléseket leszámítva a begónia azért szépen hozott leveleket, sőt virágot is!

Most, hogy megszoktak nálunk, eljött az idő az átültetésre. Borsóka kaktuszföldet, a calathea tőzeges földet, a begónia és az epi pedig saját keverésű aroid mix-et kap tőzeggel, perlittel, virágfölddel.

 

Szőri Bence

Amikor megkaptam a növényeket nagyon izgatott voltam. Első volt a beazonosítás. Epiremnum marble queen (futóka), senecio rowleyanus (borsóka), begonia maculata (begonia) és calathea elliptica (zebralevél). Az elmúlt két hónapban mind a négy növény ugyanott volt, egy délnyugati fekvésű ablakpárkányban. Itt napközben közvetlen napsütést kapnak, de eddig ebből szerencsére nem volt még probléma. A nyári napokra majd lehet keresek nekik egy kicsit kevésbé tűző napos helyet. Kezdetben minden jól ment, figyeltem melyik, hogy fejlődik, naponta - kétnaponta rájuk néztem mi kellhet nekik. Állott esővízzel kb 3-5 naponta locsoltam őket, mert a pici cserepek nagyon gyorsan kiszáradnak. Ebből is fakadt az első problémám.

Egyszer, kb. egy hónap után, elfelejtettem meglocsolni a társaságot és csak a szokásos heti nagyviziten került rájuk sor. A futóka és a borsóka meg se érezték a kimaradást, a másik kettő viszont kicsit megsínylette a dolgot. A zebralevél rögtön eldobta két levelét és a begónián se maradtak meg a frissen jövő új levelek. Ezután már jobban odafigyeltem az öntözésre. 

A nyár közeledtével elkezdtem a tápoldatozást is. Általános szobanövény tápot használok kb. hetente-kéthetente. Ennek és a megfelelő rendszerességnek hála az incidens után gyorsan összekapták magukat hőseink. A zebralevél hozott három új levelet, melyből kettő még csak most fog kicsavarodni, a begónia pedig elkezdett virágozni. Nagyon csodálkoztam, hogy a költözéstől, kis mérettől és vízhiánytól függetlenül mégis megajándékozott ennyi virággal. 

A futóka kezdettől fogva csodásan érezte magát. Egyre nagyobb és nagyobb leveleket hozott. Két hónap elteltével három új levele van, a legújabb már majdnem akkora, mint a levél, amiről szaporítva volt. A borsóka is biztosan jól érzi magát, bár azon sok változás nem látszik, legalábbis én nem veszek észre.

Most a fotózásnál észrevettem a zebralevélen tripsz szúrás nyomokat, bár állatot nem látok rajta, az elkövetkező héten fog kapni egy mospilanos kezelést úgy, ahogy a környezetében lévők is. Megelőzésképp. Tripsszel korábban már volt gondom, nekem a belocsolás + permetezés vált be. Ez így egész hosszútávú megoldást szokott nyújtani. Ezen felül így, hogy már időm engedi, tervezem átültetni őket eggyel nagyobb cserépbe, hogy a nyári hőséget biztosan bírják.

 

Papp Edit

 Az új jövevények már érkezésükkor okoztak némi izgalmat, bontogattam a csomagot, gondoltam „ez tiszta karácsony”. Amint leraktam őket szépen egymás mellé, szemrevételezés céljából, egy mély levegővétel után végiggondolva a látványt, rögtön tudtam ki lesz a barátom és ki lesz az, akivel lesz némi bonyodalom a kapcsolatunkban. A nyerő páros a begónia és a futóka, a hisztis páros a borsóka, holtversenyben a calatheával.

  

A borsóka…… Félelmeim beigazolódtak vele kapcsolatban, borsókafóbiám tovább erősödött. Mindenféle tanácsot megfogadva, pl. „csak akkor öntözd, ha a borsók megfonnyadnak”. Az én borsószemeim nem akartak szottyadni, viszont a kis indái elszáradtak, erre öntözéssel reagálva sikerült majdnem kirohasztanom az egészet. Azt hiszem a halál torkából hoztam vissza, vagy csak elodáztam az elkerülhetetlent? Megmentési célzattal kaktuszföldbe ültettem és kiraktam a teraszra. Na, ilyenkor kellene leállnom, de gondoltam egy nagyot miután túlélte az első hetet. Kihúztam egy indát és ráraktam egy másik cserép kaktuszföldre. Várom a gyökeresedést, és megpróbálok szépséges borsókát nevelgetni.

Néhány óvintézkedést a calatheánál fontosnak tartottam. Bár a páratartalom 65% körüli, de Ő mégis kapott egy kis külön extrát. Vizes kavicságyra raktam egy dobozba, azóta megszokta a helyet. A kis hisztigép pont most hozta az első levelét nálam. Figyelek az öntözésre, hagyom kicsit kiszáradni és csak akkor öntözöm ha igazán szomjas. Eddig bevált, bizakodva tekintek a jövőbe!

A futóka beindult, nagy levelet hozott, a kis begónia is szeret engem, virágzik!!! Ők ketten rendkívül hálásak, semmi extra figyelem és mégis boldogok. Nem igazán tudok írni a gondozásukról, mert szinte gondozásmentesek. Végül is ez is gondozás, hogy nincs semmi különösebb tennivaló velük.

        

 

 

Bagi Csilla

Szépen megérkeztek a „babák” egyesével becsomagolva, a lehető legteljesebb védelemmel ellátva. Nagyjából felmértem az igényeket, párhuzamot vontam a lehetőségeimmel és az első növénynevelési munkálatomnak az átültetést tűztem ki. Azt már sokszor hallottam, hogy amikor új növény kerül a házhoz várni kell kb. egy hetet, legalábbis jó pár napot, amíg a növény megszokja az új környezetet, csak utána szabad átültetni a túlzott sokkhatás elkerülése miatt. Sajnos én a türelmetlen fajtából származom, így a harmadik napon átköltözettem a bandát nagyobb cserépbe.

Tehát akkor menjünk csak sorban:

Pöttyös Begónia (karakteréből adódóan Polka Dotti lett a neve, röviden Dotti): csodálatos és törékenynek tűnő növény, azonban az utóbbi állításomat máris  megcáfolnám azzal, hogy milyen szívósan ellenállt a kikötözésnek, amit bár már korábban is olvastam az igények felderítése során, valahogy mégsem tartottam kulcsfontosságú lépésnek. Pedig kellett volna. Az átültetést követő harmadik-negyedik hétre olyan szinten elkezdett terebélyesedni, hogy fontolóra kellett vennem a támaszték azonnali kivitelezését. Csakhogy Dotti annyira meg volt elégedve a koszttal és kvártéllyal, hogy a negyedik hétre elkezdett virágszárakat és kis virágkezdeményeket hozni. A kötözést halasztani kellett, mert féltem, hogy az első virágzást teljesen romba dönthetem azzal, ha a kikötözés során letöröm a virágszárakat. És jó hogy vártam, mert igencsak küzdelmesre sikeredett, de a végeredmény szempontjából kijelenthetem, sikeres küldetésen vagyok túl. Dotti azóta felfelé növeszti csodálatos levélkéit és a virgázásában sem sikerült akadályoznom. Azt hiszem "szörnyeteget" nevelek. :)

 

               

 Borsóka (a neve Sámson lett, talán nem kell olyan sokat magyarázni): neki örültem a legjobban, szerelem volt első látásra. Őszintén szólva még sosem láttam korábban ilyet, még a nevét sem hallottam. Abban biztos voltam, hogy ha jól tartom, akkor megjelenésével lehengerel mindenkit, legfőképpen engem. Az átültetése rémálom volt, azt sem tudtam, hogyan fogjam meg. A kis törékenynek tűnő száracskákra még csak rá sem mertem nézni, mert küllemében olyannak hatott mint egy szakadós cérnából készült gyöngynyaklánc, ami az első érintésre elszakad és szétszóródnak róla az apró kis gyöngyszemek. Kis felbátorodás után azt is engedte, hogy a szárait kiterítsem az üres földrétegen. Őszintén szólva azt remélem, hogy gyökeret ereszthet azon a részen, ahol érintkezik a földdel.

      

 

Futóka: Ő volt az egyetlen, akiről azt gondoltam, hogy tudom kivel is állok szemben, de gyorsan rájöttem, hogy nem az, akinek gondoltam. Sajnos a megérkezése óta nem nagyon történt vele semmi sem. Azt gondoltam, hogy fejlődésben az elsők között lesz, de tulajdonképpen mintha műnövény lenne, meg sem mozdult. Ez egészen így volt a múlt hétig, ugyanis akkor észrevettem, hogy mégiscsak ért valamit a simogatás és noszogatás (tápozás), mert valami elezdett bujkálni az egyik már meglévő levél száránál. Remélem most már egyenesben vagyunk, megszerette az új környezetét. Fénykép azért róla is készült, mert bár fejlődést eddig nem nagyon mutatott, mégiscsak bájos a külleme.

Zebralevél: szerintem összebeszélhettek 3-askával, mert hasonlóképpen meg sem mozdult egy darabig. Sőt az elején úgy tűnt, hogy valamit nagyon elszúrhattam, mert a megérkezésekor még szép élénkzöld levelei és fehér mintázata kicsit megfakult volna, ráadásul a meglévő levelei szélén barnás foltok jelentek meg, mintha elkezdett volna leszáradni. Ez a folyamat hetekkel később megállt, sajnos egy levelet így is elvesztettünk, de azóta már meglepett egy új kis levélfejleménnyel. Talán tényleg sokkhatás érhette az utazás, az átültetés és a helyváltoztatás miatt, de remélem már túl is vagyunk a kritikus szakaszon. Mindenesetre nagyon odafigyelek rá és szemmel tartom, nehogy belefussak egy túlöntözésbe, vagy egyéb, nem éppen az igényeinek megfelelő szituációba, ami csak rontana a helyzeten.

 

Shirley W.

Már régen megszületett a fejemben - és a napokban olvastam is valahol a gondolatot - miszerint legyen akármilyen dizájnos, tökéletesen megálmodott egy enteriőr, hiányzik belőle az élet kedves kis szobanövényeink nélkül. 

Ezzel a néhány szép sorral nyitnám beszámolómat, bár az idő rövidsége miatt még inkább az ismerkedés fázisát élem új lakótársaimmal. Barátkozunk. Szokom még, hogy picurkák - nem isznak sokat, bár a nagy melegek beálltával inkább gyakrabban itatom őket, a földet tapogatva, igényeiket felmérve. Eleinte nehezen találtam el a mércét: lestem, hol az a pont, ahol már a föld nem szívja meg magát, és inkább leöntöttem róluk a felesleget, nehogy elrohasszam zsenge gyökereiket. A leglátványosabb növekedést a Márványos szobafutóka, illetve “Pötyi”, a Pettyes levelű begónia produkálta. Új hajtásokkal örvendeztettek, melyeket az utóbb említett kis csoda igencsak sunyi módon követett el, ugyanis hátul, a belső oldalon hozza a frisseket (a képeken jól látható, milyen üde, halványzöld leveleket rejteget - mindezt a fal felé). Egy locsolás alkalmával fedeztem fel, miközben forgattam, szemlélgettem. Neki egyébként ablakhoz közeli, ámde szűrt fényes helyet választottam - az asztalom sarkán ékeskedik - azt hiszem, szereti.                              

             

A többiek egymás szomszédságában, az ablak közvetlen fényében úszó polcokon kaptak helyet, és eddig úgy tapasztalom, erre sincs panasz. Társaságul kapták még egy korábbi szerzeményemet, akit láthattok a képeken is (a gyönyörű Red Secret) - őt egyszerűen nem volt szívem a fotó kedvéért arrébb tenni! Büszke vagyok. 

Zebralevelemet is már két új hajtás díszíti a kapott formához képest, és alig várom az újakat!

Egyedül Borsókámat költöztettem többször, ugyanis lakott ő már az ablakban is - próbáltam mélyre ásni magam a témában, és valahol olvastam, hogy pár óra közvetlen napfény az előnyére válhat, azonban ezt sajnos se megcáfolni, se igazolni nem tudnám továbbra sem (de ugyanitt felvetem a kérdést ). Pozsgás növényke lévén nála kicsit csínján bánok az öntözéssel is, valószínűleg szárazságtűrőbb a többi társánál - de ő az egyedüli, akinek stagnál az állapota, így minden jó tanácsot szívesen vennék! Egyébként olyan bájos - bízom benne, hogy láthatom fejlődését, és talán még virágzását is! Nem titok: megálmodtam neki egy magaslati helyet, ahol csüngő gyöngyfüzérjeit illően mutogathatná (és bízom benne, hogy a későbbiekben láthatjátok) - de ehhez még valószínűleg sok türelem és gondoskodás szükségeltetik. 

Mindenesetre színesebbé tették a lakást, az életem, hiszen napról napra gyönyörködöm bennük - és izgatottan várom a további fejleményeket. Az első beszámoló oly’ hamar utolért, szinte kettőt pislogtam, és jött a felismerés: elképesztő tempóban éljük le mindennapjainkat, szinte elsiklunk a részletek fölött, ezért néha olyan jó megállni: észrevenni az apró rezgéseket, változásokat körülöttünk… rájuk csodálkozni, és örülni nekik. 

Köszönöm az élményt!

 

Knausz Melitta

Növénynevelő kihívás 0. megpróbáltatása: vidd haza a növényeket.Miután átvettem őket, hazafelé bevásároltam egy boltban, majd a kasszánál észrevettem, hogy már nincs nálam a táska. Szerencsére meglett a bolt egyik sorában, különben itt véget is érne a beszámoló.

Az első lépés tusolás és 1-2 hét karantén volt otthon, mint minden új növénynek. A helyválasztásnál még fontos szempont, hogy a macska se érje el őket. Egyrészt vannak mérgező növények, ezekre különösen érdemes figyelni, másrészt Elza az a fajta macska, aki túlságosan érdeklődik irántuk.

A Senecio rowyelanus egy nyugati ablakban kapott helyet, ott a legnaposabb a lakásom. Ettől féltem a legjobban, mert egy herreianus fajtával már próbálkoztam, de kevés fény és sok víz áldozata lett. Különösen érzékenyek a túlöntözésre, ezért hagytam az eredeti 6 cm-es cserépben. Látszólag eddig jól érzi magát, sok új “borsó” nőtt az elmúlt két hónapban és a felül sem kezdett kopaszodni.

    

A többi növénynek keleti ablakot választottam. A Calathea Elliptica “Vittata” és a Begonia albopicta karantén után kaptak nagyobb cserepet (9 cm), az Epipremnum aureum “Marble queen” már eleve abban volt. Ritkán hagyom a növényeket hosszabb ideig 6 cm-es cserépben, a gyökereztetett hajtásokat is mindig legalább 8cm-es cserépbe szoktam ültetni.

A Calathea növényekkel rendszeres kártevő problémám van, amint kicsit bokrosabbak lesznek, rögtön megjelenik rajtuk atka vagy tripsz. A vittata egészséges eddig, nőtt új levele, és 2 új tövet is növeszt éppen.

Az Epipremnum új levelén a legszebb a fehér-zöld arány a több fény hatására. A futókák tartósak, egyszerűen gondozhatóak. Remek választás első növénynek, de itt is érdemes a túlöntözésre odafigyelni, ami gyakori probléma szokott lenni kezdőknél.

Az albopicta igazi tavaszi hangulattal érkezett, egy hónap után meg is mutatta apró, rózsaszín virágait.

Annak ellenére, hogy közel száz növényt nevelek, pont ez a négy fajta még nem fordult meg nálam. Mindig érdekes kitapasztalni egy teljesen új növény igényeit és követni a fejlődését.

 

Köszönjük a beszámolókat! Kiváncsian várjuk, mit tartogat a következő két hónap, jön a kihívásokkal teli nyár... sikeres nevelgetést kívánunk addig is! :-)

Ismerkedj meg a résztvevőkkel