A mi ékszereink, az Alokáziák

És pár trükk, hogy még télen is életben maradjanak

Nagy kedvenceink az alokáziák, és közülük is a kisebb fajták, az ékszer alokáziák. Mostanra sikerült már több fajta szebbnél szebb típust beszereznünk, hogy Ti is gyönyörködhessetek bennük otthon. Mivel télen ők egy kicsivel extrább figyelmet igényelnek, így most róluk szeretnénk részletesebben írni Nektek, és pár tippet is adni, hogy hogyan élhetitek együtt túl a hideg, szürkébb időszakot. Ijesztően tudnak viselkedni, de (szinte) mindig van remény! :-)

 A normál elefántfül alokáziáknak egyszerűbb, visszafogottabb a levélzetük, és elég nagy helyre van szükségül a növekedéshez, mivel akár 1,5-2 méteresre is megnőhetnek. Ezzel szemben az ékszer alokáziák manapság már rengeteg féle textúrával elérhetőek, és vannak akár metálos fényben úszóak is. Imádjuk a levelek csodás, mély erezetét, amik szinte hipnotizálóan hatnak. De a legjobb talán az bennük, hogy a normál alokáziákhoz képest ők kompaktabb méretűek, és maximum 50 centiméteresre nőnek meg, így bármelyik lakásban elférnek.

Származásukat tekintve az ázsiai, trópusi erdőkben őshonosak, és emiatt az ehhez hasonló körülmények kialakítására kell törekednünk, ha szeretnénk bennük a négy fal között is sokáig gyönyörködni.

Nézzük is meg akkor most pontról pontra, hogy mire kell odafigyelnünk velük kapcsolatban:

• DORMANCIA:

A dormanciával kezdenénk most a sort, ugyanis ez december lévén több, mint aktuális. Bizonyos növények, köztük az alokáziák is, ősszel / kora télen dormant (alvó) állapotba kerülnek, ami azt jelenti, hogy lelassulnak az életfunkcióik, megállnak a növekedésben, vagy akár az összes levelüket is eldobják. Minél hűvösebb és sötétebb az adott hely, ahol csücsülnek, annál nagyobb eséllyel fognak dormanciába, azaz téli álomba szenderedni.

DE NE IJEDJÜNK MEG ILYENKOR! Legtöbbször még a „nulláról” is képesek visszatérni! ;)

Amire nagyon kell figyelnünk a téli időszakban, hogyha azt látjuk, hogy a növényünk elkezdte ledobálni a leveleit, vagy csak megállt a növekedésben, parancsoljunk megálljt a locsolókannának is a kezünkben, ugyanis ilyenkor sokkal kevesebb öntözővízre lesz szüksége. Ez a legyakoribb, és legkönnyebben elkövethető hiba zöld barátunk ellen. Ha teljesen eldobálta a leveleit, akkor akár el is tehetjük egy picivel árnyékosabb helyre a kis alvó növényünket, ahonnan majd tavasszal újra kiemeljük egy igazán fényes, rengeteg közvetett napsugárral rendelkező helyre, és fokozatosan visszatérünk a rendszeres locsoláshoz, ami ilyenkor már tápoldatozást is tartalmazhat.

• FÉNY – ÉS HŐIGÉNY:

 Az alokáziák nagyon magas fényigényű növények, de a közvetlen napfény megégetheti leveleiket. Egy déli, délkeleti fekvésű ablakpárkányért, vagy ahhoz közeli helyért viszont nagyon hálásak lesznek! Hajlamosak arra, hogy amikor új levélkét hoznak, akkor egy idősebb levelüket eldobják, mert olyan sok energiára van szükségük 1-1 új felneveléséhez. Ennek megelőzésében nagyon sokat tud segíteni egy megfelelően kiválasztott, napos hely. Trópusi növények lévén nagyon szeretik a meleget, a legideálisabb számukra a 15 és 27 °C között helyezkedik el, de mindenképpen igyekezzünk egy viszonylag stabil hőmérsékletet fenntartani nekik.

• VÍZIGÉNY:

Alapvetően szeretik, ha folyamatosan enyhén nedves a talajuk, de nagyon vigyázzunk a túlöntözésre, mert az hamar gombás megbetegedéshez, vagy akár rothadáshoz vezethet esetükben. Akkor ideális őket leginkább locsolni, amikor a földjük felső része már kiszáradt. Soha ne felejtsük a növényünket álló vízben, hanem csorgassuk le a felesleges vizet, mielőtt visszatesszük őket a kaspójukba (ha van). Amikor a növényünk már nagyon szomjas, a száraz föld mellett enyhén elvékonyodott, lekonyuló levelekkel is jelez nekünk!

ÉRDEKESSÉG: Egy kiadós locsolás után azt vehetjük észre, hogy a levelek végére kicsapódik a víz, és esetleg napokig is „könnyezik” a növényünk. Ez egy teljesen normális folyamat, aminek során az Alokáziánk felszabadítja a felesleges vizet. Ilyenkor boldog a növényünk, jól van, csak jelez nekünk, hogy köszöni szépen a fürdőt, és most nyugodtan hagyjuk békén egy picit. :-)

TIPP: helyezzünk a növény műanyag cserepe és a kaspó közé 1-2 réteg agyaggolyót / követ, így locsolás után a felesleges nedvesség könnyen ki tud csorogni a növény földjéből, és nem fog közvetlenül a vízben ücsörögni.

• PÁRAIGÉNY:

Az alokázia egyike azoknak az növényeknek, melyeknek nagyon magas páratartalomra (min. 50% - 60%) van szüksége. A páratartalom növelése érdekében helyezzük a növényt kavicsokkal és vízzel megtöltött tálcára, de nagyon vigyázzunk arra, hogy a növény a kavicson üljön, és nem a vízben. Növelhetjük a páratartalmat azáltal is, hogy egy kis párásítót helyezünk el a növény közelében, több növényt egymás mellé zsúfolunk, vagy a kis kézi permetezőnkkel lespricceljük a leveleket néha. Csak arra figyeljünk ilyenkor, hogy a víz ne álljon meg a leveleken, mert az hamar gombásodáshoz vezethet. Ha túl sok vizet sikerült ráfújnunk a növényünkre, csak fogjuk egy törlőrongyot, és alaposan töröljük át a leveleket alul, felül.

• TALAJ:

Használjunk nagyon jól szellőző, jó vízlevezetésű földkeveréket, amivel a lehető legjobban csökkenthetjük a borzasztó gyökérrothadás esélyét! Egy általános, általunk is kedvelt mix a következőket tartalmazza: 1 rész A típusú virágföld, 1 rész perlit, 1 rész orchidea föld. Ha úgy találjátok, hogy még így is elég kompakt a föld és megáll rajta / benne a víz, akkor tovább lazíthatják a keveréket egy kis durva, virágföldbe való homokkal vagy orchideáknak való fakéreggel.

• TÁPOZÁS:

Mint a legtöbb szobanövény, az alokáziák is márciustól szeptemberig igényelnek folyamatos tápoldatozást, kb kéthetente. A rendszeres, gondos tápoldatozással azt is megelőzhetjük, hogy a növényünk veszítsen a leveleiből, amikor új csemetét hoz a világra, de arra nagyon figyeljünk, hogy az előírt mennyiségnél semmiképp se adjunk nekik több tápoldatot, mert az megégetheti a gyökereket és a leveleket.

• BETEGSÉGEK, KÓROKOZÓK – Megelőzés, gyógyítás:

Ahogy azt már fentebb is írtuk, az Alokáziák esetében a leggyakoribb betegség a gombásodás tud lenni, ami a túlzott öntözés, illetve a nem megfelelő párásítás eredménye lehet. Ilyenkor eleinte sárgás foltok jelennek meg a leveleken, amiknek később bebarnul, és fonnyadt lesz a közepük. Ekkor még elcsíphetjük a folyamatot, és a locsolási szokásaink átnézése, visszafogása által megmenthetjük a növényünket, de ha már a gyökerek is rothadásnak indultak, akkor sokkal nehezebb lesz a dolgunk. Ilyenkor egy átültetés segíthet, illetve az elhalt gyökér-, növényrészek eltávolítása.

 A kórokozókat tekintve az Alokáziákon a levéltetvek, atkák szoktak megjelenni. Sajnos vannak olyan bársonyos levelű Alokázia fajták, mint pl az Alokázia Black Velvet, amik néha mintha mágnesszerűen vonzanák ezeket a kártevőket. Bársonyos leveleiken a por mellett a rovarok is sokkal könnyebben megtapadnak. Megelőzésként érdemes minden héten átnéznünk, és nedves ronggyal áttisztítanunk a leveleit, de akár egy pár csepp 100%-ban organikus, természetes mosogatószert / szappant, vagy neem olajat is tehettek ilyenkor a permetezővízbe. Csak arra figyeljünk oda, hogy nagyon alaposan töröljük át a levélfonákokat sem kihagyva!

Ha már megjelentek a kártevők, akkor mindenképpen helyezzük karanténba a kis beteget, nehogy a szomszédjaira is átkerüljenek a rovarok! Ilyenkor jöhet egy jó alapos, de óvatos zuhany, amit pár naponta ismételjünk meg jó alapos levéltörölgetésekkel felváltva egészen addig, amíg az utolsó ellenséget is el nem pusztítottuk. Ezután is legyünk résen, és folyamatosan ellenőrizzük a zöld kedvenceinket, hogy meggyőződhessünk arról, hogy nem bújt el 1 tojás sem a levélfonákon, amiből újra kikelhet egy rosszakaró!

• ÁTÜLTETÉS, SZAPORÍTÁS:

Az alokáziákat elég akkor átültetnünk, amikor már láthatóan túlnőtték a gyökerek az adott cserepet, erre kb kétévente kerülhet sor. Ekkor is a jól bevált, laza földkeverékünket használjuk. Próbáljuk meg elkerülni azt, hogy télen megbolygassuk a növényünket, és a hideg időszakban csak akkor folyamodjunk átköltöztetéshez, ha azt látjuk, hogy a földkeverékünk már nagyon összeállt, és fuldokol a növényünk.

Szaporítani a rizómáival tudjuk. Minden növény egy kis gumóból, a rizómából fejlődik ki, és a növény maga is ezekkel szaporodik. Amikor átültetjük a növényünket, vagy csak picit beletúrunk a földjébe, akkor lelhetünk rá ezekre a kis gumókra. Ezeket az anyanövény gyökérzetéről nagyon óvatosan leválasztva szaporíthatjuk tovább a növényünket. Ha még nem kezdett el az adott rizóma új hajtást hozni, helyezzük egy kis edénykébe, nedves tőzegmohára, és biztosítsunk neki megfelelő, azaz nagyon magas páratartalmat.

TIPP: ne dobjátok ki a kis műanyag tárolóedényeiteket, amikben pl paradicsomot vettetek, vagy amiben valami szószt kaptatok egy pihenős, ételrendelős napon. Ezek mind kitűnő kis DIY „melegházként” tudnak szuperálni. Csak vágjatok pici lyukakat az edény aljára, majd tegyetek bele nedves sphagnum mohát, vagy perlitet, helyezzétek bele a kis rizómá(ka)t, csukjátok le az edényke tetejét, és párnaponta nyissátok csak fel, amikor leellenőrzitek a nedvességet. Pár hét után már meg is jelenhetnek majd a kis gyökerek , és aztán az új hajtás is! :-)

Bár az alokáziák, és közülük is a ritkább ékszer alokáziák, több törődést igényelnek, mint a legtöbb szobanövényünk, ha folyamatosan figyeljük őket, ahogy változnak, és jeleznek nekünk (kiemelten a dormant időszakban!), akkor remélhetőleg hosszú évekig is gyönyörködhetünk majd bennük! :-)

Bízunk benne, hogy a leírásunk, a tippjeink segítségetekre lesznek majd, de ha esetleg Nektek is lenne 1-1 jól bevált trükkötök, akkor bátran osszátok meg velünk! :-)

A webshopban többek között a következő ékszer alokázikkal találkozhattok: Alocasia "Dragon scale", Alocasia "Silver dragon", Alocasia cuprea "Red secret", Alocasia reginula "Black velvet" , Alocasia "Platinum" 

Vendégszerző: Blaskó Flóra (@floramegafauna)