Növénynevelő kihívás 2024 - 2025 - beszámolók, 3. rész
Idén is nagy izgalommal vágtunk bele immár hagyománynak számító növénynevelő kihívásunkba! A versenyben való részvételhez pályázatot hirdettünk, majd hat versenyzőt választottunk ki hosszas mérlegelés után. A versenyzőkről itt tudtok többet olvasni, az első beszámolókat itt, a másodikat pedig itt tudod elolvasni.
Lássuk a harmadik kört!
Harsányi Zalán
Hoya carnosa “Krimson Princess”
A Hoya szépen, stabilan növekszik. Lassan, de biztosan fejlődik. Nemsokára eléri azt a méretet, hogy valamit raknom kell neki, amire szépen fel tud majd futni. A talaj ideális neki, még nem nőtte ki a helyét. Nem tudom, hogy tudna-e gyorsabban növekedni, vagy teljesen jól érzi magát és csak ez a tempója.
Anthurium “Silver Blush”
Ez a növény a négy közül a kedvencem. Nagyon látványos a növekedése, szebbnél szebb leveleket hoz. A képen látható levél is még most növekszik, még közel sem érte el a végső méretét, de máris hatalmas.
A cserép oldalán sok szép, egészséges gyökeret lehet látni, nem hiszem, hogy vele gond lesz.
Alocasia “Jacklyn”
Kinézetre talán ez a növény tetszett a legjobban a négy közül. Nagyon jól fejlődött, de egyszer csak elkezdtek fonnyadni az idősebb levelei. Teljesen lekonyultak, aztán később elsárgultak. Levágtam, gondolva arra, hogy ezeket csak azért dobja le, mert régi levelek és majd hozza az újakat.Sajnos nem volt igazam, mivel már az utolsó levél is elkezdett száradni. Ki kell találnom, mit csinálok vele, a legvégső esetben a gumókból nevelek újra belőle egy szép növényt.
Platycerium bifurcatum
Az előző beszámolóm óta nem sok történt ezzel a növénnyel. Felraktam egy fakorongra, hogy hasonlítson a természetes élőhelyéhez a pozíciója. Nagyon gyakran kell locsolni, mert hamar kiszárad rajta a földje, talán nem is locsolom eleget, erre figyelnem kell. Nagyon látványos növekedést nem produkál, de mégis hozza az új leveleket, úgyhogy annyira rosszul nem érezheti magát.
Kopplányi Szabolcs
Alocasia “Jacklyn”
Ahogy egyre hosszabbak a nappalok úgy “ébrednek” fel a növények is. Teljesen más zöld lett a színe is a növénynek, a legutóbbi bejelentkezés óta hozott egy új levelet is és most úgy látom, hogy hamarosan újra elő fog rukkolni egy új levéllel. Szerintem most már jóban leszünk.
A többi kihívásos növénnyel együtt és kedvenc Monsteráimmal és Epipremnum-jaimmal kiköltöztek a nyári lakosztályba. Ez egy észak-keleti fekvésű fedett terasz. Nem éri eső se szél se erős közvetlen napfény sem de sokkal több fényt kapnak itt mint a szobában. Szemmel láthatóan mindenki szeret itt lenni.
Hoya carnosa "Krimson princess"
Ő is kiköltözött a teraszra a szobából. Kicsit nehezen indult talán azért mert túl korán
ültettem el a gyökereztetés után de. Mostmár belendült és úgy látom, hogy kezdi
folyamatosan hozni a kis leveleket. Mostmár mindenki rendszeresen kapja a
levéldísznövény tápoldatot és szemmel láthatóan teszi is a dolgát.
Anthurium "Silver blush"
Továbbra is ő az elsőszámú kedvencem. Már szöknek a gyökerei a 11 x 11-es ültetőkosár lyukain és mióta kinnt van előrukkolt az eddigi legnagyobb levelével. Nagyon szép növény lett belőle már és nagyon kíváncsi vagyok, hogy hova tud még fejlődni. Ő is kapja ugyanazt a tápoldatot de kicsit hígabban mert azt olvastam valahol, hogy sok lehet neki a normál adagolás.
Platycerium bifurcatum
Továbbra is ő a legnagyobb kérdés számomra. Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy a többiek hogyan haladnak ezzel a növénnyel. Fogalmam sincs, hogy ennyi idő alatt mekkora fejlődést kellene mutatnia. Szépen hozza az új leveleket de igazából csak találgatok, hogy felülről locsoljam vagy alulról. Hol kap tápoldatot, hol pedig nem. Most kint lakik ő is egy nagyobb növény árnyékában egy tálcán amiben agyaggolyó van és víz van benne. Így elvileg jobb a páratartalom is. Szerintem egészségesnek látszik :)
Horváth Dóri
Alocasia "Jacklyn"
Nahát, rögtön kezdeném is a legnagyobb érzelmi hullámvasutat biztosító növénnyel. Az előző beszámoló után pár nappal, ugyanis gyanúsan rosszul festett a Jacklyn. Nem bírtam magammal, és ki is szedtem a cserepéből ellenőrizni, hogy minden rendben van-e vele. Ekkor viszont annak a szörnyű ténynek lettem tanúja, hogy két gyökere rohadásnak indult, és el is érte a központi gumóját. Rögtön intézkedtem, a lehető legjobban megmetszettem a gyökereket, majd óvatosan vízbe helyeztem úgy, hogy a metszett rész víz fölött legyen, és csak az ép gyökerek érjenek bele. Emellett a két fejlődő gumót is leválasztottam az anyanövényről biztos ami biztos alapon. Ez
mint kiderült nagyon jó döntés volt, ugyanis sajnos már késő volt a közbeavatkozás, és a teljes gumó elrohadt. Ez rettentően elszomorított, ugyanakkor izgatott voltam a baba növények nevelése miatt. Utánanéztem a helyes eljárásnak, majd a még inaktív gumók külső, keményebb héját lekapargattam, és egy kis, nedves mohával teli üvegbe raktam őket, ügyelve arra, hogy a gyökerek növekedési pontjait körülölelje a moha. A kutatásaim alapján arra számítottam, hogy esetleg mostanra kezdenek csak elkezdeni mozgolódni, és hogy nagyon türelmesnek kell lennem velük. Ezzel szembemenve az egyik kis növény pár hét után gyökérnövesztésbe kezdett, majd úgy egy hónappal később elkezdett egy levelet növeszteni. Mostanra teljesen kinyílt ez a levele,
és áthelyeztem vízbe, felkészítve a jövőbeli semi-hydro közegre, amivel meg szeretnék próbálkozni.
Hoya carnosa "Krimson Princess"
A kis hoya nagyon meghálálta a nyári fényt, lelkesen nyújtózik egyre magasabbra, kezd kicsit instabillá is válni, tervezem valamire felfuttatni, hogy ne himbálózzon annyira.
Anthurium "Silver Blush"
Az Anthurium az örök kedvencem, nagyon bevált nála a mohakaró, gyönyörűen telenövi a gyökereivel. Az előző beszámoló óta két nagyságrendbeli méretnövekedést produkált, gyönyörű levélmintázattal. Lassan szükség is lesz a mohakaró bővítésére, ugyanis már a legtetejénél jár. A két kis növendéke is nagy ütemben fejlődik, őket viszont meg fogom hagyni egyszerűen cserépben, sajnos már túl sok mohakarós növényem van, és nem férnének be a terráriumba.
Platycerium bifurcatum
Szegény páfrányra eddig csak panaszkodtam, pedig most kiderült számomra, hogy mégiscsak én hibáztam a folyamatban (nyilván), ugyanis a korábbi, terráriumi helyén fény szinte csak felülről érte. Aztán átraktam egy ablakba, ahol pedig oldalról kapott fényt, és láss csodát, megindult vagy öt új levele. Sajnos a nagy nyári napsütésre lassan reagáltam, és egy kicsit meg is égtek a levelei, de még kicsit távolabb az ablaktól is nagyon szépen növekednek az új, egészséges levélkéi.
Adancsek Annamária
A jobb idők kezdetével átültettem mindenkit, így már a nyárnak nagyobb cserepekben vágunk neki. Szerencsére minden jól alakult eddig, örülök neki, hogy minden növényke túlélte. Hamarosan költözni fognak új helyre, mivel a jó időkkel együtt a klíma is el fog indulni, amit a tavalyi év tapasztalatai alapján nem bír jól semmilyen növény.
Anthurium "Silver Blush"
Továbbra is szépen növekszik, bár eldobott néhány alsó levelet, de ez szerintem várható volt. Nem nagyon nőtt a levelek mérete, ezért egy hónapja átraktam egy fényesebb helyre. Továbbra is az egyik kedvencem a négyből.
Alocasia "Jacklyn"
Nem akarom elkiabálni, de talán sikerült megmenteni. Gyönyörű nagy levelet hozott az utolsó beszámoló óta és már dolgozik a következőn. Átültetésnél láttam kettő gumót, de egyelőre nem akartam túlzottan megzavarni a törékeny békénket így ott hagytam őket, ám ha erősebb lesz a növény mindenképpen megpróbálkozom a gyökereztetéssel.
Hoya carnosa "Krimson princess"
Szerintem túlélte a hibát. Igyekszem kevesebbszer öntözni mint a többit, viszont kiszárítani sem szeretném.
Szilágyi Andrea
A NagyNövényKihívás egri csapat jelentkezik: a rideg tél után a fény visszatért, a gyökerek zsonganak, a levelek meg olykor túlzásba esnek. Volt itt gyapjastetű-pánik, levelesedési verseny, és egy kis Hoya, aki nehezen viseli a drámát. De csak lazán! Itt a tavasz: mindenki jól van – legalábbis ezt mondják magukról…
Anthurium „Silver Blush” – A kis vagány
2025. március 22.
Valami megváltozott. Több a fény, melegebb a levegő… és én érzem: itt a tavasz. Az elegáns kis üvegházamban szaunázom, és szinte hallani lehet, ahogy nőnek a leveleim. A párás környezet továbbra is luxus. Szeretem. Újabb levélkezdemény bontakozik – nem hiszem el, de megint nagyobb, mint az előző.
2025. április 15.
Átültetés alert! Igen, új közeg, új fazon – ez már komoly! Frissebb, lazább, tágasabb, pont amire vágytam. A gyökereim boldogan szusszantak fel. Csak közben... khm… hát, az üvegen túl gyapjastetvek?! Komolyan? Én szerencsére megúsztam. Hálás vagyok.
2025. június 5.
Az új levelem brutálisan nagy lett. Nem vicc: mint egy jókora zászló, amit lobogtatok, hogy „hé, itt vagyok, ragyogok!”. A többiek is irigykednek, azt látom. Végre úgy érzem, nemcsak túlélő vagyok, hanem címlapsztár.
Platycerium bifurcatum – A házi agancsos
2025. március 13.
Nos, most már tényleg érzem a tavasz illatát – vagy valami mást, ami végre nem a tél!
Kezdek újra formába lendülni, köszönöm szépen. Az ember végre áttetett egy klassz félárnyékos polcra, így szinte hallom, ahogy az őseim tapsikolnak valahol az ausztrál lombkoronában. Ez már igen!
Külön öröm, hogy a kagylós leveleim – tudod, azok az ölelő kis tányérformák – újra növekedni kezdtek. Szinte csalogatják a levegőből a tápanyagot! Hát nem zseniális vagyok?
Egyébként hallottam a szomszédban valami gyapjastetves drámáról… hát, én csak annyit mondok: nem az én leveleimen, kérem szépen!
2025. április 30.
Most már nem viccelek: teljesen berobbantam. Agancsos leveleim hosszúak, ívesek, és nagyon is formásak. Olyan lendületben vagyok, hogy az „ember” alig győz fotózni. Őszintén? Sosem néztem még ki ilyen jól. És hála az égnek, engem elkerültek a kártevők. Huhh.
2025. június 8.
Nagy itt a zsongás a nyár miatt. De most őszintén...engem nem igazán hoz lázba a több napsütés. A félárnyék stabil, az állandó páratartalomra már egy kis műszer is figyelmezteti az emberemet.
Minden pompásan alakul.
Hoya carnosa „Krimson Princess” – Az üdvöske
2025. március 25.
Itt ülök az ablakban mostanában.
Jól indult a tavasz. Imádom a napfényfürdőt! Aztán egyszer csak: pffffúj! kis ragacsos, bundás, fehér kis izék! Gusztustalan!
Nem hittem a szemeimnek – segítsééég gyapjastetvek!!
Nem rólam jöttek becsszó, a szomszédon láttamelőször. Szerencsére kaptam egy kis szappanos zuhanyt, neem-olajos kezelést és mindennapos figyelmet. Küzdök, hogy hamar jól legyek. Kicsit félek: néhány hoya eltűnt a párkányról.. azt mondják a többiek, karanténba kerültek. Én oda biztos nem akarok!
2025. április 20.
Megúsztam. Most már semmi gond. Tényleg. Sőt, az új levelek szépen, egészségesen jöttek elő – egyik színesebb, mint a másik. Kicsit mintha édesebb is lenne a fény, most, egyre tavaszodik. Vagy csak a megkönnyebbülés beszél belőlem? Mindegy is. Hálás vagyok, hogy újra egészségesen díszelgek itt. Azért jó, hogy mind a többiek is visszatértek.
2025. június 6.
Nyár! Volt pár hűvösebb nap, de most úgy süt a nap!
Rózsaszínebb vagyok, mint szemben a polcon a Hoya Flamingo! Pedig az már valami! Szeretek kilógni a sorból.
Gyökereim belakták a közeget, és az „ember” csak mosolyog. Nem csodálom.
A következő szint: virágokat növeszteni. Ez persze eltarthat még, de talán őszre összehozom, talán. Szurkoljatok nekem!
Alocasia „Jacklyn” – A trópusi díva
2025. március 16.
Egyetlen levél. Igen: "csak" egy. De micsoda levél! Formára szinte szobor, méretre pálmalapát. Tudom, hogy néha túlzásba esem, de ez most tényleg látványos. Minden energiám ráment. De megérte!
2025. április 2.
Gyászban vagyok. Ó, az én kis büszkeségeim!!
A négyből két kis utódom… elment.
Valami rémes rohadás, penész, az élet sötét oldala – na tessék, én gondoltam, hogy nem lesznek jó helyen... A többieket egy kis melegházba menekítette az ember, korábban is megtehette volna igazán, s akkor még mindig zöldellhetnének mind a kicsikéim.
A többi növény a csapatból? Bekattantak a tavasztól vagy csak simán klorofiltúltengésben szenvednek: egyre hozzák az új leveleket, egyiket a másik után.
Én tartom a frontot, egy óriás levéllel, ami akkora, hogy saját mikroklímát alakított ki maga körül. Komolyan.
2025. május 30.
Nagy változás: napsárga lett a nappali, ez mondjuk nekem olymindegy, viszont végre lett új polcom, ezt nézd! beépített, full spektrumos VIP fénykezelés! Ez már tetszik! Illik hozzám.
A kicsikéim – igen, a megmaradt kettő – jól elvannak a pöpec kis üvegházban. És hogy mit csinálnak? Hát nőnek, mint akiket fizetnek érte. Két vagy talán három levelük is van már, alig bírom követni. Pirinyók még, de ilyen felmenővel, mint én, ez sokáig biztosan nem marad így.
