Növénynevelő kihívás 2024 - beszámolók, utolsó rész

Tavaly meghirdetett növénynevelő kihívásunk utolsó fordulójához értünk. Hihetetlen, milyen gyorsan eltelt egy év. :) Megint nagyon izgalmas volt látni, hogyan fejlődnek a csemeték hónapról hónapra.

Ha az előzményekre vagy kíváncsi, kattints ide, ahol ismertetjük a versenyzőket, itt az első részt, itt  pedig a többi részt olvashatod. 

 A résztvevők mindannyian 3 +1 baby növényt kaptak (Macodes petola, Hoya cv Chouke, Amydrium medium silver és egy Epipremnum pinnatum skeleton key vágat) 

Lássuk az utolsó beszámolókat. :) 

 

Grósz Ágnes

Így utólag gyorsan elszaladt ez az egy év. Emlékszem milyen örömmel és izgatottan vettem át a kis növényeket. A téli pihenő időszak után tavasszal összeszedték magukat és nyáron burjánzásnak indultak. Túlélték a sok-sok klíma használatot és a nyaralásomat is. (A kényesebbeknél pohár víz és madzag segítségével oldottam meg a locsolást). A leglátványosabb fejlődést talán ebben a két utolsó hónapban produkálták. Persze azért van egy renitens, ő pedig a… 

Macodes petola

Az előző beszámolómban említettem, hogy sokat maceráltam, mert valahogy nem voltam elégedett a fejlődésével. Ez így volt most is. Mivel nem nagyon történt vele semmi, kiszedtem a földjéből és megnéztem a gyökereit. Óvatosan lemostam, és alig-alig fejlődött valamennyit. Ha egyáltalán fejlődött. Gondolom én laikus fejjel, hogy ez lehet a probléma forrása. Véletlenül volt itthon lágyszárú növényeknek való gyökérhormon. Az utasításnak megfelelően jártam el és újra beültettem kókuszrosttal kevert laza földbe. Egyébként kéthavonta szorgalmasan hozza az új levélkéjét, de valahogy nem az igazi. Most fejlődik rajta a 7. levél. Remélem, hogy ettől a kezeléstől erőre kap. Ígérem neki, hogy ezután békén hagyom.

 

 

Skeleton key

Továbbra is csodásan fejlődik. Két hónapja a 11. és 12. levélnél tartottunk, amik már határozottan felvették a jellegzetes skeleton key formát. Azóta sem állt meg a fejlődésben. Hozott több új oldalhajtást, az egyiken még csak egy levél van, a másikon kettő, a harmadikon most pöndörödik ki az ötödik levélke, és már ezek is szépen kezdenek formálódni. Az eredeti szára fel van csavarva a kis házilag készített moha karóra, de a beszámoló kedvéért visszafejtettem egy kicsit, hogy megmérjem és megszámoljam a leveleit. Kb. 150 cm hosszú, és 21 levél van rajta. Lassan ki kellene cserélnem a pici moha karót nagyobbra, mert igencsak kinőtte.

 

 

 

Amydrium medium silver

A várva várt hatodik levél nem nagyon akart kifejlődni, csak nyúlt-nyúlt a hajtás. Amikor megelégeltem, visszavágtam és láss csodát, három új hajtást hozott helyette. Izgultam, hogy a beszámolóig legalább az egyik kifejlődjön rendesen. De még növésben van. A másik kettő is szépen bomlik, de sajnos nem fogják elérni a teljes fejlettségüket a fotózásig, de látszik, hogy a növény jól érzi magát, gyönyörűen növekszik. Imádom. Az új három levéllel együtt nyolcra gyarapodott a számuk.  

 

Hoya chouke

Az ajándékkosárba költöztetés jó ötlet volt. Pici agyag cserépben van, megtalálta a helyét. Nem háborgatom, meg is hálálja. A múltkor még nem értek össze a hajtások a kosár fülénél, mára bőven befutották, jobbról-balról átfedésben vannak. Nem tekerem le, hogy megmérjem, hátha megsértődik. A leveleit sem számolgatom, rengeteg. Új oldalhajtásokat is hozott, így max. a hajtás végeit tudom megszámolni, hatot látok. És kb. 6-7 ún. virágképződmény van rajta, amiből ha minden jól megy, jövő nyáron lesz virág. 

 

Bérczes Kornél

Kereken egy évet töltöttünk együtt a négy kis versenynövénnyel közös örömünkre. Mint általában az összeköltözésekkor nem csak a másikról, hanem saját magáról is sokmindent megtud az ember. Ilyen például az, amit idáig csak sejtettem, de már biztos: nem való nekem orchidea. Bár alapvetően nem rajongok a virágzó növényekért – inkább hoznak lázba az egzotikus levelek – az ékszerorchidea elsőre mégis elnyerte a tetszésem az izgalmasan villódzó leveleivel, ezért lelkesen olvastam ki a teljes internetet a gondozásával kapcsolatban. Végül amellett a megoldás mellett döntöttem, hogy kivettem a földjéből, amiben érkezett és átköltöztettem 100% spagnum mohába, amit semmivel sem kevertem. Ez volt a hullámzó kapcsolatunk alapköve. Az ezt követő egy évben a jóvilág és az élet-halál között lebegés spektrumán ingadozott a kis növény. Amint hozott egy-két szép új levelet, ugyanennyit el is hagyott. A levelei télen elkezdtek ráncosodni és nem feltétlenül a jókedv és egészség jeleit kezdte mutatni a külvilág felé.

 

Azt is be kell látnom, hogy nem feltétlenül a legideálisabb körülményeket biztosítottam neki. Télen az ezeréves gázkonvektor meleg közelségét élvezte, és a társasház páraszintjét sem sikerült ezidőben 50% fölé tornászni. Nem ritkán ennél jóval lejjebb volt. 1-2 hetente locsoltam, ideális esetben akkor, amikor még nem száradt ki a moha teljesen. Viszont jónéhányszor ez már bekövetkezett, és egy nap teljes szárazság után sokszor engedte el magát szárból, és a gravitációra bízva magát kikonyult a cserepéből. Ilyenkor a szégyentől elsüllyedve igyekeztem menteni a helyzetet, és sikeresen feltámasztani tetszhalotti állapotából. Sűrű elnézéseket kérve ígéretet tettem, hogy nem történik hasonló, de sajnálatos módon szégyenből bűntudatba csúszva párszor megismétlődött a szituáció. Felületességemen túl ez valószínűleg a meglehetősen könnyed és laza közegének is betudható volt.

Jelenlegi állapota nem sokban különbözik a kézhezvételihez képest. Picit nagyobb leveleket mutat, viszont azok idővel gyűröttebbek lesznek, mint fiatalkorukban. 

Tanulságként levonhatom azt, hogy egy társasház tetőterében páraigényes orchideát tartani nem a legjobb ötlet. Ha most kapnám meg a növényt, vélhetően más ültetőközeggel próbálkoznék, csak nem akartam a kísérletezéseimmel sokkolni szegényt.

A másik sikertörténetnek nem mondható viszonyom a hoyával volt. A nagy amplitúdóval rendelkező Kornél-Macodes Petola kapcsolathoz képest a Hoyás históriát teljes eseménytelenség jellemzi. Őt is átültettem egy enyhén nagyobb cserépbe, és igyekeztem tápanyagdús aroid földet adni neki. Statisztikai oldalról vizsgálva havonta egyharmad levelet hozott, összesen négyet ismeretségünk óta. Annak ellenére, hogy nem taglózott le a növekedésével, különösebb probléma sem volt vele. Egész évben változatlan külsőt mutatott, mely enyhén hibernált érzetet kölcsönzött neki. Őt időszaktól függően inkább 2-3 hetente öntöztem, mert meglehetően lassan száradt ki a földje, illetve azért mert azt olvastam, hogy a hoyák viszonylag jól bírják, sőt néha igénylik a kissé kiszáradt földet és inkább hátráltatja őket a sokáig nedves közeg. Hát így jártam el, de tekintélyes fejlődést nem prezentált.

 

Pozitívabb eredményekről tudok beszámolni a másik két növény tekintetében. 

Az Amydrium átvételét követően 1-2 hónappal ültettem át, amikor már megerősödni látszott. Raktam mellé egy karót, hogy ha úgy támadna kedve, akkor másszon fel rajta. Bár bele nem kapaszkodott, mégis szép fejlődésen ment át az egy év alatt. Télen persze nagy haladás nem látszott rajta, viszont tavasszal és nyáron belendült és egye nagyobb, egyre szeldeltebb leveleket produkált. Aroid mixben él októberi átültetése óta és 1-2 hetente locsolom. Azon kívül, hogy a legalsó két levele lassacskán besárgul semmi panasza nincs. A növénynevelő kihívás keretei között kellett először foglalkoznom orchideával, hoyával és amydriummal is, de a három közül utóbbi kapcsán értem el egyedül mérhető sikereket (azon túl, hogy az első kettőről elmondható, hogy életben vannak). Amikor az ablakban volt, észrevettem, hogy enyhe fakulásba, sárgulásba kezdtek a levelei, ezért egy annál árnyékosabb helyet kapott, az ablaktól másfél méterre, ahol aztán jobban kezdte magát érezni. Kezdeti méretéhez képes szépen cseperedett. Őt kifejezetten örülök, hogy megismertem.

 

A sorban utolsó az Epipremnum skeleton key volt. Őt ugye csak vágatként kaptuk meg és az első lépés a gyökereztetés volt, ami szerencsére zökkenőmentesen sikerült. Talán három hét alatt vízben már olyan gyökereket eresztett, amivel el mertem ültetni. Ültetéskor kapott karót is, amit egyedüliként ő ki is használt később. Az amydriumhoz hasonlóan tavasszal és nyáron beindult és sorra hozta az új levelei, és örömömre úgy nézett ki, hogy a karóba is gyökeret ereszt. Egyetlen aggodalmam az volt, hogy habár a vágat, amit kaptunk skeleton key formájú volt, az utána növesztett levelek egyáltalán nem tükrözték ezt a hagyatékot. Az első szépen formált levelét nyár közepén hozhatta - körülbelül tizedikként a sorban - aminek nagyon örültem. Nyár végén körülbelül 3 hét leforgása alatt hirtelen túl is nőtt a karóján, így a következő projekt egy újabb átültetés lesz. A képen még a túlnövés miatti visszafordulásában látszik, de egy nagyobb karót fog kapni, hogy felfelé irányba tudja kiadni a benne rejlő potenciált. Külön nem tértem ki mindegyik növénynél, de a téli időszakot leszámítva kezdetben Bioremiq, majd Rain Mix műtrágyát kaptak erős hígítással.

 

Összességében nagyon élvezetes és tanulságos volt a négy növény gondozása, melyből kettő abszolút sikerként csapódott le bennem, a hoya a mérsékelt dinamizmusa miatt inkább semleges volt számomra. A kis ékszerorchideával pedig sokat küzdöttem, és a kölcsönösen nehéz időszakon vagyunk túl, ami alapján azt tudom mondani, hogy csodálom a villódzó kinézetét és újjászületéseinek számát, de csapongó természete és szűk toleranciahatárai miatt nem lettünk a legjobb barátok.

Nagyon hálás vagyok a részvételért, a növényekért és köszönöm, hogy lehetőséget kaptam a gondozásukra. Mindegyik más-más oldalról tett próbára. Különösen örülök, hogy ilyen inspiráló módon oszthattuk meg egymással a tapasztalatainkat és tanulhattunk egymástól.

Sallai Bence

Macodes petola

Kezdem a rosszal: az ékszerorchidea a nyár utolsó forró napjaiban majdnem szomjan halt. A történet azzal kezdődött, hogy augusztus elején egy hatalmas anthuriumot sikerült túlöntöznöm, tíz leveléből egyet lehetett csak megmenteni. Először el sem akartam hinni, túlöntözéses problémám még soha nem volt. Inkább gombás vagy bakteriális fertőzésre gyanakodtam. Mindenesetre ennek hatására a locsolást visszább fogtam az összes növényemnél. Ezután Augusztus végén úgy indultunk neki egy pár napos nyaralásnak, hogy nem ellenőriztem, mennyire nedves a földje, és legközelebb már ájultan találtam. Az elszáradt részt egyelőre rajta hagytam a növényen azt remélve, hogy a növekedési pont ép maradt. De ahogy most látom, az eredeti szár vissza fog talajszintig száradni, úgyhogy le fogom majd csippenteni. Három oldalhajtása ránézésre rendben van. Az elmúlt évet összegezve ez a növény nem igazán találta meg a helyét a növényeim között. Talán azért, mert apró termetű, nem igényelt sok törődést és mindig dugdostam a többiek árnyékába, hogy az erős naptól megóvjam. Egy figyelmetlenség visszaküldtea startvonalra, és most hosszú rehab vár rá.

 

 

Hoya Chouke

Egyenletesen fejlődött a nyári hónapokban, a kevesebb locsolás meg sekottyant neki. De a vastag, pozsgás levelei miatt az ő földjét jobban hagytam korábbanis kiszáradni. Az egyik szára már teljesen körbeért a barkács futtatómon, bár egyszermajdnem eltörtem, amikor megpróbáltam óvatosan a drót köré tekerni. Már 4 virágkezdemény is van rajta, egyelőre egyik sem csinál semmit. A gyökerei kezdenek kimászni a cserépből, lassan ráférne egy átültetés.

 

Összességében megszerettem ezt a növényt, meghozta a kedvem, hogy egy-két másik hoyát is kipróbáljak. Ez volt az első találkozásom a nemzetséggel. Már korábban is nézegettem őket, valamikor jobban, máskor kevésbé találtam érdekesnek őket. De soha sem annyira, hogy szerezzek egyet. Elsősorban a mászó-kúszó habitusuk miatt. Nem szeretem, ha egy növény túl gyorsan kinövi a rendelkezésére álló helyet. Szerettem volna, ha ebben az évben virágzásra tudom bírni, de fél sikerként könyvelem el, hogy legalább a virágkezdemények megjelentek rajta.

 

Epipremnum Skeleton Key 

Az elmúlt hónapokban a leveleinek formája szép lassan átalakult. A legújabb, bár még nem nyílt ki teljesen, egészen hasonlít már az eredeti levélhez, amelyik a vágaton volt. Méretre azonban nem akar fejlődni, még kisebbek is lettek a legújabb levelei. És nem csak azok, de a levelek közötti szakaszok is valamelyest rövidebbek lettek. Ennél a növénynél a legnagyobb meglepetés számomra, hogy mennyire lassan növekedett nálam. Összesen kb. 40 centit nőtt egy év alatt. A szobafutóka rokonaként azt hittem, ennél sokkal gyorsabb lesz. Ezt azonban annyira nem bánom, mert így legalább nem kell annyit az egy helyben tartásával foglalkoznom. Bár szerettem volna, hogy minél nagyobb leveleket növesszen, ez a célkitűzésem nem sikerült, még az eredeti vágat méretét sem sikerült elérnem vele. Mindenesetre érdekes lesz a továbbiakban látni, hogyan fejlődik, mikor kezd levélméretben is növekedni. 

 

Amydrium medium Silver 

Az elmúlt két hónapban egyetlen levelet hozott, amely még mindig nem érett be teljesen. Ezután egy kb. 30 cm hosszú levél nélküli szárat hajtott. Ennek a viselkedésnek az okát még nem sikerült megfejtenem. Az eredeti feltételezésem az volt, hogyha megkapaszkodik valamin, akkor nem fog így nyújtózkodni, de ez nem igazolódott be. Jelenleg két új feltételezésem van: vagy nem dolgozik egyszerre két levélen, vagy a locsolás csökkentése miatt kevesebb energiát tesz a levelekbe.

 

Ez a növény nagyon szép, nagyméretű leveleket hozott nekem, mint ahogy azt szerettem is volna, de nagy hibája, hogy hébe-hóba hoz csak levelet, miközben az elmúlt 4 hónapban kb. 60 centit nyújtózkodott a deszkán. Egyelőre még nem nagyon látom a helyét a gyűjteményemben. Az ehhez hasonlóan gyorsan növő kúszónövényeim számát jelentősen leredukáltam az utóbbi időkben. De van annyira szép növény, hogy még kísérletezzek vele egy kicsit, hátha sikerül megfejtenem a titkát.

Plásztán Zsófi

Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a kihívásban, sok új ismeretet szereztem és sok jó élménnyel gazdagodtam. Emlékszem nagyon izgatott voltam, amikor megtudtam, hogy a Tropical Home növénynevelő kihívást hirdet, gondoltam itt a helyem! Először el sem hittem, de persze nagyon boldog voltam, hogy én is kiválasztásra kerültem a programba. Nagyon izgalmas volt a növénykéket gondozni, kísérletezni és hónapról hónapra megfigyelni, dokumentálni hogyan változnak/fejlődnek évszakokon keresztül. Köszönöm, hogy részese lehettem!

A kihívás során 3 növényem szépen fejlődött, sőt az egyik virágba is borult, ami nagy büszkeséggel töltött el. Persze nem volt mindig minden zökkenőmentes. Az epipremnum vágatom sajnos idővel elpusztult, amit nehéz volt elfogadnom, hiszen nagyon igyekeztem, hogy megteremtsem számára is az optimális környezetet, de sajnos végül nem sikerült megmenteni. Ez az esemény megtanított arra, hogy nem minden alakul úgy ahogy szeretnénk és néha a legjobb szándék ellenére is adódnak váratlan helyzetek.

Persze ebben az egy évben nem csak a növényeink fejlődtek/változtak hanem mi magunk is és tovább fogom folytatni a növények dédelgetését és ezentúl dokumentálni is fogom, így még izgalmasabb :)

Fogadjátok a képeket és a részletes leírást szeretettel:

A macodesem továbbra is gyönyörűen fejlődik, hatalmasra nőtt ebben az egy évben, számos sarjat hozott és a nyári hónapokban pedig folyamatosan virágzott is. Most indult el rajta a 3. virágszál, ami igazi öröm. Ő volt az első Macodes a gyűjteményemben de biztosan nem az utolsó.

 

 

Az amydriumomat az egyik korábbi forduló előtt visszavágtam, mert nyurgának találtam. És milyen jó döntés volt! Azóta 3 új növekedési pontból számos hatalmas szeldelt levelet is hozott, imádom nézegetni a nagy hamvas leveleit.

  

Habár a hoya esetében voltam a legbizakodóbb a kihívás kapcsán (igazi Hoya-head vagyok), sajnos őt az augusztusi meleg és az ezt kompenzálandó öntözés, amiből túlöntözés lett eléggé megviselte, több levelét is elveszítette. Végül az ültetőközeg cseréje után most  új hajtást kezdett nevelni, szóval továbbra is bizakodó vagyok.

 

Kálmán Viktória

Megtaláltam életem tápoldatát ami a kis hoya állapotán is látszik. (Nem tudom szabályos e ezt leírni, de szeretném terjeszteni az igét) Már a kis indái hosszabbak mint az alkarom. 

Wuxal általános tápoldatot használok, továbbra is kéthetente a megadott hígításban. Imádják a növényeim.

Mint a mellékelt ábra mutatja nem történt meg a Hoya átültetése. 

Utánakérdezősködtem ismerősöknél hogy ki hogyan tartja a saját hoya növényét és mindenki óva intett az átültetéstől. Azt tudtam hogy aránylag egy lassan fejlődő növényről van szó, de az valahogy nem jutott el az agyamig hogy ez a gyökérzetre is igaz. Túlságosan hozzá vagyok szokva a futókákhoz és a nyíllevelekhez. Szóval ezzel az ültetgetéssel még várok. 

 

 

Nagyon megszerettem ezt a kis aranyost. Megjött a kedvem még több hoya beszerzésére. :D

Azt még mindig sajnálom hogy a többi növényt nem tudtam életben tartani, de ilyen ez a sportág. Ebből is le kell vonni a tanulságokat és tovább kell próbálkozni.