Növénynevelő kihívás - beszámolók, 3. rész

 

Elérkezett az októberi beszámolók ideje. Mint mindig, most is izgalmakkal telt a legutóbbi növénynevelő blogbejegyzés óta eltelt pár hét.

Ha szeretnéd nyomon követni a versenyt lépésről lépésre, olvasd át az előző részeket is: Növénynevelő kihívás, Beszámolók, 1. rész, Beszámolók, 2. rész

 Papp Edit

Azon töprengtem, vajon a többiek, hogy "csinálják" a növénynevelést.  A második beszámolókat olvasva, úgy látom, hogy mindenki hasonlóan. Együttérzek a többiekkel és sajnálom, hogy minden jószándék és igyekezet ellenére néha „nem működnek” a növények. Vissza kell vernünk rovartámadásokat, betegségeket és jönnek a kérdések: „Miért most?” és „Mi a baja?”. Nincs mindig válasz. Kitartást kívánok a többi társamnak is, hiszen itt 4 növényről van szó, de gondolom ennél mindannyiunknak jóval több van!  

Bevallom őszintén, mindig izgulok egy kicsit ezeknél a beszámolóknál. Alaposan megvizsgálom a növényeket, és nyugtázom, hogy MOST minden oké. Nem voltak igazán nagy gondjaink egymással eddig sem, így az elmúlt időszak is gyakorlatilag problémamentesen telt. A növények élnek, ki-ki a maga módján szépen fejlődik.  

A borsóka, illetve borsókák :) : lassan kijelenthetem, hogy két borsókám van. A "köldökzsinórt" még nem mertem átvágni, nem is fogom! Stabilan növekszik mindkettő, akkor minek bonyolítsam az életünket? Öntözéskor, pakolgatáskor egy kicsit problémás az együtt mozgatása a cserepeknek, de eddig nem volt különösebb probléma. Már javában beköszöntött a hűvös idő, mikor behoztam a teraszról. Aggódtam kicsit miatta, mert első körben kissé elfeledkeztem róla. De hála a borsókák védőszentjének, nem lett semmi baja. Déli ablakpárkányon helyeztem el, szerintem az öntözésre kell majd nagyon figyelnem. (Korábbi beszámolóban már írtam erről).  

A calathea a két beszámoló közötti hónapokat szó szerint "átaludta".  A második beszámoló előtti héten átültettem.  Nem tudom ki, hogy van vele, de az átültetés mindig egy nagy stressz, nemcsak a növénykének, hanem nekem is! Én izgulok, hogy jó-e az ültető közeg, jó-e a cserép, vigyázok ne okozzak túl nagy sérüléseket és reménykedek, hogy mindent jól csináltam. Van amelyik növény az átültetés után robbanásszerű növekedést produkál, van, aki stagnál és van, aki nem éli túl.  A calathea híres a hisztiről, nagyon tartottam tőle mi lesz. Meg sem lepődtem, hogy nem fejlődik.  Örülök, hogy a levélvégek száradásán kívül más gond nem volt. Mostanában elkezdett kicsit mozgolódni, ha kibontja a levelet már nyugodtabb leszek.  

 

 

A begónia: a növekedésből kicsit visszavett, de meglepetésemre még mindig virágzik. Nagyon szeretem, mert azon kívül, hogy megnézem "hűha, látom jól vagy! Nem vagy szomjas?" semmi gondom vele. A jelenlegi helyén, a keleti tetőablak alatt, ilyenkor ősszel, több reggeli napfényfürdőt kap. Szerintem élvezi. Ennél is vigyáznom kell nehogy túlöntözzem, most ahogy hűvösödik az idő.  

A Futóka avagy a csodaszép Marble Quinn: a négy közül, még mindig a leggyorsabb növekedésű növényem. Az átültetés meg se kottyant neki. Szinte semmit nem pihent, hozott új leveleket. A karóra szépen kapaszkodik és szépen hozza a gyönyörű mintázatú leveleit.  Átraktam a nyugati tetőablak alá, remélem jól fogja magát érezni.  Továbbra is marad az esővizes öntözés, nálam az a nyerő és most van bőven. 

 

Kíváncsian várom a következő időszakot, a tél mindig tartogat izgalmakat. 

 Knausz Melitta

Annak ellenére, hogy régen hajlamos voltam a túlöntözésre, újabban az okoz inkább nehézséget, hogy végig menjek a sok növényen, mielőtt kiszáradnak. Főleg, mióta az utóbbi hetekben örökbefogadtam két kis cicát is, megnőtt az itthoni teendők száma.

A borsóka továbbra is a legnagyobb meglepetés számomra. Miután az első verziót szinte rögtön túlöntöztem, ezt hónapok óta sikerül életben tartani. Persze még messze az egy év vége, de jó érzés, mikor az első sikertelen próbálkozásból tanulva másodjára már sokkal jobban megy az adott fajta tartása. 
A Calathea egyik levelén látható most pár kezdetleges kártevő tünet, mint a sárguló, pöndörödő levél széle, de ami egyértelműbb talán, azok a sárga kis pöttyök a levélen, ami a szívogatást mutatja. A gyors kezelés után már egy hónapja nem láttam új tünetet, a többi levél pedig továbbra is szép. A harmadik tő nem sieti el a dolgot, még nem érkezett meg az első levél se, de a másik két tő szépen nő, és a levelek is egészségesek.

 

 

A begóniánál egy nagy kihívással szembesültem, hogy normális fotót tudjak késziteni róla, miután a levelek a szélrózsa minden irányába elindultak. Hosszra nem nagyon nőtt az elmúlt hónapok alatt, cserébe bokrosodik, több helyen is jönnek új levelek. Ami pedig a legjobb, hogy megállás nélkül virágzik hónapok óta, pedig már október közepe van.
 

A futókáról nem sok újat tudok beszámolni, kicsit megállt a növekedésben. Áthelyeztem az egyik ablakba, meglátjuk következő alkalomra hoz-e változást.

Időközben elértük az őszt is. Bár a lakásban a hőmérséklet magasabb, mint kint, a fény egyre kevesebb lesz. Kíváncsian várom mit hoz ez az időszak a növényeknek.

 Bagi Csilla

Eljött hát a félidő, a várva várt harmadik bejelentkezés ideje... 

Haladás, növekedés, gazdagodás és pompa követték egymást, szinte alig tudtam lépést tartani neveltjeimmel. Már el is röppent újabb két hónap, és így visszatekintve az elmúlt időszak mondható eddig a legaktívabbnak. No persze nem a saját magam, hanem a kiscsapat részéről. Még egyik széltében, másik hosszában vett fel tempósabb iramot, én meg csak nézek, hogy mikor is maradhattam le a fejlődésük adott szakaszairól, mert ha bár napi nem is, de heti szinten ámulatba ejtett változásuk.

Dotti, a begónia: szavak már nincsenek rá, ahogyan lassan ablakpárkány sem, amin elférne. Bár a virágzást sajnos abbahagyta (konkrétan az eddigi nálam töltött idő alatt öt alkalommal borult rózsaszínbe), mégsem aggódok érte, mert úgy tűnik, hogy feles energiáit jelenleg arra fordítja, hogy végérvényesen kitúrjon mindenkit a környezetéből. Lassan nem fog beleférni egy fényképbe se. :) Előre rettegek az átültetés gondolatától, bár a legelején a karózásával kapcsolatosan is voltak aggályaim, amit azóta ráadásul már kétszer meg is kellett ismételnem a két oldalsó szárhajtás miatt. Szerencsére mindkét alkalommal sikerült ezt is sérülésmentesen megúszni, szóval talán nincs is mitől igazán tartanom a költöztetés terén sem. Minden esetre az átültetés azért még odébb van. Belestem a cserepe alá és még nem látom, hogy a gyökerei kikúsztak volna, vagyis még van nekik hely azon belül is, így hát egyelőre nem is bolygatnám meg boldog mindennapjait. Nem lenne igazán szerencsés pont ősszel belefogni ilyen típusú tevékenységbe.

Sámson, a borsóka: hála az öntözésre fordított plusz odafigyelésnek, a korábban elkövetett hiba azóta sem ismétlődött meg. Sikerült végül – röpke 6 hónap elteltével – kitapasztalni, hogy mi az, amit szeret és mi az, amit nagyon nem. Az biztosan kiderült, hogy ritkábban kell felé vennem az irányt a locsolókannával. Még ha érzem is a leküzdhetetlen késztetést, akkor is inkább elfordulok tőle. Már tudom, hogy ez a fajta kifejezése a szeretetemnek sokat árthat neki, viszont cserébe kissé hanyag viselkedésemért szépen fejleszti továbbra is újabb és újabb kis borsókáit, és már több ponton is kezd „kimászni” kényelmes kis otthonából. Annak érdekében, hogy jobban tudjon érvényesülni, megemeltem a cserepét. Találtam a konyhai eszközök között egy csapos üveghordó tartó szerkezetet a konyhaszekrény egy eldugott szegletében elfekve. Nem hiába az ember azzal dolgozik, amit talál és láss csodát, Sámson pontosan beleillett, így hát ráhelyeztem, hadd lógathassa, amilyét csak akarja. Érdekes módon, amióta magasabban ül, azóta a növekedése is jelentősebb. Talán a magaslati levegő lehet rá ilyen hatással, de az is lehet, hogy a piedesztálra emelés adott neki a további terjeszkedéshez elég lehetőséget, no meg nem kevés önbizalmat.

Tootsie, a futóka: az elmúlt hónapokban megnőtt annyira, hogy egy kicsit beleavatkozhassak a fejlődésébe. Úgy döntöttem, hogy Tootsie-t klónozni fogom, vagyis a meglévő anyanövényből hajtást gyökereztetek. Remélem, nem gondolja senki sem, hogy valamiféle csalásra adtam volna a fejem, egyszerűen csak arról van szó, hogy anno, amikor a kihívás legelején utánanéztem a gondozása rejtelmeinek, rengeteg inspiráló képet találtam az interneten. Kérem, ne nevessen ki senki sem, muszáj volt utánajárnom, mert bár szinte minden ismerősömnek volt/van ilyen növénye, nekem még nincs vele személyes tapasztalatom. Hol csüngött, hol felfelé kapaszkodott, de nekem mind közül a bokrosodó változata tetszett a legjobban. Tudom, hogy futónövény, de miért is ne lehetne először kissé dúsabb, és utána felőlem szaladhat, amerre csak akar. Egyszóval, ha sikerülne leszaporítanom, akkor az így kapott új kis növénykét beültethetném az anyanövény mellé, azt imitálva, hogy bokrosodott. Maga a szaporítás technikájának mivolta mellett megfogalmazódott bennem egyéb gondolat is: vajon a létrehozott új növény örökölni fogja-e az anyanövény sajátosságait, jelen esetben a legszembetűnőbbet, vagyis a levelek színezetét és mintázatát? Esetleg egyéb külső jegyekkel fog rendelkezni? Más növényeknél láttam már erre is, meg arra is példát, de a futóka esetében nem tudom, hogy mire számíthatok. Egy kísérletet mindenféleképpen megér, Tootsie-t meg egyébként is alkalmasnak találom ilyen próbálkozásra, szívós és megbocsátó. Amennyiben valami mégiscsak balul sülne el, legfeljebb kissé kurtább lesz az eddiginél, szóval nyisszantásra fel!

Myrtille, a calathea: vezekelnem kell előtte, mert bármi rosszat is állítottam róla korábban, azt most szépen vissza is vonom, és mindezt jó szívvel teszem. Összeszedte magát, erőre kapott, hozza a csodálatosabbnál csodálatosabb új levélkéket. A kavicságy teljes mértékben bevált, sőt mellé helyeztem egyéb párakedvelő növénykéket is támogatásképpen, és még két plusz párologtató tálkát is kapott maga köré. Végre sikerült elérnünk azt a meghatározó pontot, hogy az új levél érkezésekor nem kell elvesztenünk egy régebbit, vagyis levélszámban is gyarapodni kezdtünk. Innen már egyenes út vezethet a teltebb megjelenéshez. A levélcsúcsai még mindig szép zöldek, semmi jele a korábban megjelenő barna levélvégeknek és foltoknak, úgyhogy talán ezt a problémát is sikerült végre megoldani, ráadásul az újonnan hozott levélkék már méretben is nagyobbak az előzőknél, amit én a megerősödés jelének tekintek. Az öntözésre továbbra is nagyon figyelek, a földje mindig nyirkos kissé és a kavicságyas tálkája alatt is rendszeresen cserélem a vizet. Lehetőség szerint forgatom is, mert nagyon szeret a fény felé hajolni - született "fényevő" -, így biztos, hogy minden porcikája találkozik a napsugarakkal (bár keleti fekvésű ablakban legfeljebb csak a reggeliekkel).

A következő időszak azért tartogathat még meglepetéseket (rövidebb nappalok, kevesebb fénymennyiség és a fűtési szezon által okozott szárazabb és porosabb levegő). Tulajdonképpen teljesen megváltoznak azok a körülmények, amikkel eddig sikerült fejlődést elérni. Amire biztosan számíthatok, hogy a vegetációs időszak miatt (mert a növényeknek is szükségük van pihenő időre) a növekedés lelassul, esetleg az egész "nevelést" újra át kell majd gondolnom. Az, amit viszont mindennél jobban szeretnék, hogy továbbra is minden flottul menjen, ahogyan eddig is. A feladat tehát az, hogy a két opció között sikerüljön valahogy megtalálni az arany középutat, azt az összhangot, ami mindenki számára a legoptimálisabb. Lehetőleg kompromisszumokkal vágyom ezt elérni, nem pedig megalkuvással. Aztán, hogy sikerül-e, hamarosan ki is fog derülni..., mondjuk a következő beszámoló alkalmával.

 

Szőri Bence

Az előző beszámolóm óta sok jóval sajnos nem tudok szolgálni. :( Próbáltam odafigyelni a gondozásra, de nem haladt terv szerint a dolog... 

A borsóka már az előző beszámolónál elég rosszul nézett ki, úgyhogy tennem kellett valamit. Jól megnézve a borsói egészségesnek látszódtak, de a szár amin voltak elkezdett tőből száradni. Túlöntözésre gyanakodtam, hiszen ha vízhiányos lett volna, akkor a borsók kezdenek el előbb fonnyadni. Ekkor kivettem a földből és megnéztem a gyökerét. Beigazolódott amit vártam, tényleg rohadásnak indultak a gyökerei. Ezután elfeleztem a tövet, az egyik felét nedves zsebkendőre tettem és letakartam a másikat pedig vissza a földbe, gondolván valamelyik megoldás csak beválik. Sajnos mégsem lett igazam és szegény borsókától búcsút kellett vennem.

A pöttyös begónia két hónapja még tartotta magát, de akkor sem volt már csúcsformában. Próbáltam tartani a rendszerességet nála, hisz az fontos tényező. Figyeltem rá, hogy akkor locsoljam csak, amikor a földje felső rétege száraz. Úgy látszik nem nyúltam elég mélyre, ugyanis ő is a borsóka sorsára jutott. Szépen lassan elkezdte elhullajtani a leveleit. Utolsó elkeseredettségemben amikor volt még két levele őt is kivettem a földből, és mivel ép gyökere nem volt, vízben próbáltam kigyökereztetni újra. Sajnos ez a tervem is befuccsolt, úgyhogy tőle is meg kellett válnom.

 A végére hagytam a jó hírt. Kedves futóka barátunk a jég hátán is megél (úgy látszik ennyire tragikus a helyzet nálam) , és hozza az új leveleket. Első, legnagyobb levelét a napokban engedte el, de ettől nem ijedtem meg, régi levél volt és máshol semmi baját nem látom. Hétről hétre hozza az új leveleket és boldogabbnak néz ki mint valaha. És hogy ezt hogy értem el? Jó kérdés, ő kapta a legkevesebb figyelmet. (lehet ez tett jót neki)

  

Valter Erika

Hatalmas változások történtek kis növényeink életében, mert szeptember végén műanyag, átlátszó dobozokba kerülve várták a költözést. Sajnos tolódott a dolog, de október elejére átkerültek egy viszonylag hideg új helyre, az új otthonunkba, ahol legalább a páratartalom jó magas volt a friss festések, burkolások miatt.
Az átültetés szerintem továbbra is érezteti hatását, plusz a hideg beköszöntét is valószínűleg lassabb növekedéssel tolerálják.

A +1 epi továbbra is gyönyörűen fejlődik, világos, 60-70 %-os páratartalmú helyen él, újabb 5,6 új levelet hozott. Megkapta a támasztékát is, így sokkal boldogabban kapaszkodik felfelé.


A másik 3 növény valóban kihívást jelent számunkra.

A párdobozos sztori után a begónia szerencsére magához tért, nem hatalmas, de szép egészséges leveleket növeszt és még virágot is hozott hálája jeléül, hogy kikerült a dobozból.

A calathea ismét pöndörödött és szinte száraz levelet hoz. Neki semmi sem jó…de legalább még él.


Már tényleg nem tudom, mit kezdjek vele, szerintem békén hagyom, lehet, hogy ez minden vágya és majd azt meghálálja, ha ottfelejtem valahol egy időre.

A borsóka nem néz ki túl jól, de hozzáértő szemek észrevehetik, hogy legalább már kigömbölyödtek a borsók. Igazából annyira pici és hajszálvékony gyökere van, hogy szerintem neki sem tesz jót az állandó abajgatás. Inkább hagyom, hagy kapaszkodjon a pici gyökereivel, szívja fel a tápanyagot és
nődögéljen szépen, de lassan.

 

Horváth Lilla

Ahogy elkezdődött az egyetem nagy költözésnek néztünk elébe. Ez a két hónap (leginkább nekem) az új hely megszokásáról szólt, így növény fronton nem értünk el nagy sikereket. 

Mivel a túlélésre mentünk tényleg nem tudok sok újdonságról beszámolni. 

Calathea fronton 7 levélnél tartunk, és még mindig hiányzik a nagyobb üveg.

A begóniával egyértelműen nem a legjobb a kapcsolatunk, éldegél, de nem sok kedvvel. Most a levelei is elkezdtek száradni.

A marble queen 11 levéllel büszkélkedhet, köztük egészen nagyokkal is. Lassan elkezdett lefele csüngeni, bár épp locsolás előtt fotóztam, szóval az átlagosnál most szomorkásabb. 

A borsóka továbbra is éli világát. Az az, ami talán leglátványosabbat nőtt, pedig tényleg nem kap túl sok gondoskodást. 

Lassan ráfordulunk a télre, ami mindig kis aggódalommal tölt el, hiszen nálunk se meleg, se világos nem szokott annyira lenni. Ami biztató, hogy egy keleti ablakban vannak most, rengeteg közvetett fénnyel, így ezt most kevésbé látom potenciális nehézségnek. 

Emellett viszont szeretnék pár célt kitűzni magamnak decemberig. 

  1. Kell egy 5 literes befőttesüveg most már.
  2. Szeretnék készíteni egy világtérképet a növények származási helyéről, ami segíteni kicsit átlátni a gondozásuk mikéntjeit, hasonlóságait.
  3. Újdonságként hallottam most, hogy létezik télire való táp is a növényeknek. Utánanézni, kipróbálni.
  4. Rendezni a kaspó, átültetés, makramé kérdést.  
  5. Beszerezni egy lila égőt.

 

Köszönjük a tartalmas beszámolókat! Következik a tél, egy újabb nehézségekkel teli időszak -  minden versenyzőnek szurkolunk! Hamarosan jelentkezünk az új blogbejegyzéssel.