A monsterák nyomában - 1. rész

Monstera deliciosa

A Monstera nemzetség Közép- és Dél-Amerikában őshonos tagja az Araceae (kontyvirágfélék) családnak. Tudományos nevét a latin ‘monstrum’ szóból (jelentése: szörny) eredeztetjük, amit a növények bizarr formája miatt kapott. Az első fajok leírása a 18.században történt, a nemzetséget pedig 1763-ban Michel Adanson francia botanikus nevezte el. Ma jelenleg kb. 40-50 faj tartozik ide.

Őshazájuk Mexikótól Panamán át Kolumbiáig és Peruig terjed. Párás esőerdők mélyén gyökereznek és epifita- vagy félepifita életmódot folytatva a fák törzsein felfelé kúszva versengenek a fényért. A monsterák közös jellemzője, hogy leveleik idővel fenesztrálódnak, azaz osztódnak, elveszítik a sima levélszéleket és lyukak is keletkeznek rajtuk ahogy idősödik a növény. Így alakulnak ki ki a nagyon jellegzetes  “szörnyeteg” levelek.

A legelső leírt faj valószínűleg a Monstera adansonii (Michel Adanson után) volt, bár sokáig más néven is ismert volt, többször átsorolták. Legismertebb tagja a nemzetségnek pedig egyértelműen a hatalmas levelű Monstera deliciosa, másnéven könnyező pálma. Magyar becenevében a „könnyezés” a guttáció nevű természetes folyamatra utal: a növény reggelente vagy magas páratartalom esetén apró vízcseppeket bocsáthat ki a levelek szélén. Ezek a cseppek úgy nézhetnek ki, mintha a növény „könnyezne”.

A Monstera deliciosa első tudományos leírása 1840-ban történt Frederik Michael Liebmann dán botanikus által. Liebmann a mexikói flóra kutatója volt, és ő volt az, aki 1849-ben először hivatalosan publikálta a Monstera deliciosa nevét és leírását, de az első növényminták már korábban, kb. Az 1700-as évek középen megjelentek Európában. Mexikóból, a Sierra Madre régióból hozták be utazók és gyűjtők az első példányokat. Ez gyakori jelenség volt: sok begyűjtött növény már a tudományos elnevezése előtt jóval, akár évtizedekkel megjelent az európai üvegházakban, az elnevezése és leírása pedig később történt meg.

A ‘deliciosa’ név a termésére utal, ez az egyetlen monstera ugyanis, melynek ehető a gyümölcse, ízeiben pedig mangó, ananász és banán jegyeket fedezhetünk fel (éretlenül azonban mérgező!). Sajnos szobai körülmények között nagyon ritka, hogy gyümölcsöt hozzon, azonban a vadonban, vagy üvegházakban ez gyakori jelenség. 

Monstera deliciosa gyümölcse (Forrás: planetnatural.com)

A Monstera deliciosa hamar népszerűségre tett szert. A 18.-19. szd. trópusi növénygyűjtő láza alatt a legfontosabb üvegházak és kertészetekben megtalálható volt. Ilyen pl. a Kew Gardens Angliában. A viktoriánus Angliában egzotikus növénydivat indult el, sok gyarmatról származó trópusi növényt neveltek palotákban, kastélyokban.

A Monstera deliciosa világhódító útja a 20. szd. elején indult. Eredeti őshazájából szépen elterjedt és ma már vadon nő a Karib-térségben, Dél-Indiában, Dél-Afrikában, az USA déli államaiban (főleg Floridában), sőt Európa déli részein is néhol (pl. Madeira szigete). Fontos megemlíteni, hogy ezeken a területeken (az eredeti élőhelyén kívül) invazívnak számít ma, és sokszor irtani kell, mert kiszoríthatja az őshonos növényeket. Szobanövényként a középosztály megerősödésével kezdett egyre népszerűbbé válni, így a tehetősek télikertjeiből szép lassan irodákba és nappalikba költözött. 

A “sima”, sötétzöld Monstera deliciosát ezért gyakran nevezzük retro növénynek, hiszen sokunknak vannak emlékei a 20.századi hivatalokban, postákban és orvosi rendelőkben pompázó, óriási levelű, egzotikus megjelenésű növényről. Népszerűsége máig nem csökkent, sőt, a 2010-es évek szobanövény trendjei, a covid19 karantén időszakai és az újabb és újabb variánsok megjelenésével csak erősödött. Sok kezdő a mai napig egy ajándékba kapott Monstera vágattal kezdi, és az egyszerű, zöld változat is egy “alapdarabnak’ számít a növénykollekcióban. 

Monstera deliciosa orvosi rendelőben és polgári lakásban az 1930-as években

(forrás: Fortepan)

Gondozásuk 

A monsterák többsége valóban kezdőknek való növény, ha betartunk néhány alapszabályt. Élőhelyükön felfelé kúszó, fénykedvelő növények, amik ideális esetben elég hamar nagy méreteket tudnak ölteni. Az alább leírt gondozás elsősorban a Monstera deliciosa nevelésére irányul, azonban - bár kisebb eltérések lehetnek a nemzetség tagjai között - nagyvonalakban szinte mindegyik monsterára érvényes.

Fény

Fény, fény, fény - és még több fény. Ne tedd soha monsterád szűrt fényes félárnyékos sarokba! Kizárólag ablaknál tartsd őket, ugyanis a bőséges szórt fény elengedhetetlen az ideális fejlődésükért. A rájuk jellemző óriási levelek és a fenesztráció (osztott, lyukas levelek) csak fényes helyen fognak kialakulni! A nagyon erős direkt fénytől nyáron egy átlátszó függönnyel érdemes óvni.

Árnyékos helyen megnő az esélye a kirohadásnak, túlöntözésnek (ami az egyik első számú monstera halálnem) és a tripsz támadásnak (ami pedig a második), valamint kicsi leveleket, és gyenge, megnyúlt szárakat fog produkálni. 

Tavasztól őszig kiteheted monsterád, de ebben az esetben ügyelj rá, hogy árnyékos helyen legyen, kültéren a közvetlen, tűző nap kárt tehet a levelekben.

Locsolás

A kontyvirágfélék között egy kifejezetten szárazságtűrő nemzetség. A fajok igényei közt kisebb eltérések lehetnek, de általánosságban elmondható, hogy a kevesebb bizony itt több. Sokkal tovább bírja víz nélkül, mint egy bársonyos levelű philodendron, anthurium vagy alocasia, viszont a bőséges locsolás elég gyorsan kirohadó gyökereket okoz. A barna szélű sárga foltok monsterák levelein szinte mindig a túllocsolás eredménye.

Megoldás egy laza aroid földmix, ami tartalmaz a föld mellett perlitet és nagyszemű fakérget, vagy esetleg agyaggolyót. Érdemes minimum félig kiszárítani a földjét minden locsolás között!

A túlzottan kiszárított, állandóan szomjas monstera levelei kevésbé lesznek feszesek és hidratáltak, és ez pl. nyári forróságban szintén tud gond lenni, a túlzásba vitt vízmennyiség viszont hamarabb megöli szeretett monsteránk, mint gondolnánk. 

A túllocsolásról itt tudsz olvasni, a gyanús sárguló levelekről itt, a földkeverésről pedig itt. Monsterákhoz tökéletes kedvenc alapmixünk, mely 1:1:1 arányban tartalmaz földet, perlitet és fakérget, de remek választás ez a laza, de humuszban gazdag monstera-philodendron közeg. 

Tápoldat

Ne felejtsük el a tápanyag pótlást! Kis “szörnyetegünk" bizony éhes lény, és ha óriási, dús lombozatra vágyunk azt illik megtámogatni. Használj Rain mixet, ami az évek óta bevált és általunk is használt műtrágya. Folyamatosan adagolható, a gyökereket nem égeti ki, és használatával garantáltak a nagyobb levelek. 

Futtatás

Nagyon fontos, hogy monsteránk lehetőleg moha- vagy kókuszkaróra futtassuk, mivel ez hasonlít leginkább természetes növekedési habitusára. A mohába (esetleg moha- és fakéreg keverékbe) könnyen bele tud kapaszkodni léggyökereivel, ami segíti a nagy, szeldelt levelek létrejöttét. Sima bambuszpálca is jó, ha semmi más nem akad, de mindenképp szükséges kikarózni, és a jobb eredményért futtatni (moha- kókuszkaró, esetleg fadeszka - a monsterák szinte bármin felmásznak).

Kártevő 

Sajnos a monsterákat nagyon kedvelik ősellenségeink, a tripszek. Legjobb megoldás rá a megelőzés, azaz: gyakori levélellenőrzés (levélfonákon is!) valamint ragadozó atka folyamatos használata. A leveleket olykor letörölhetjük óvatosan egy nedves szivaccsal (ezzel a portól is megszabadítjuk), de semmiképp ne vigyük túlzásba, mert megsérül a viaszos kutikula, ami a leveleket borítja, es sokkal hajlamosabb lesz a levél kiszáradni és sérülni, ráadásul kevésbé lesz ellenálló a tripszeknek, akik a levelek belsejében rakják le tojásaikat. 

 Másik jó módszer a növény egészségesen tartása. Megfelelő gondoskodással növeljük az ellenállóképességét és csökkentjük a fertőzések esélyeit.

A tripszek előszeretettel támadják meg a friss leveleket, ezért ha az új hajtásokon sárga, kiszívott foltok vannak, valamint gyűrötten, torzan bújnak elő, mindig gyanakodj tripszre és azonnal nézd át a növényt! A tripszek hosszúkás alakúak, szabad szemmel is jól láthatóak, de apró méretűek. Színük fehér (fiatal, még repülni nem képes), vagy fekete (idős, már repülni is tud). 

Súlyosabb fertőzés esetén (főleg, ha már repülni képes példányokról van szó) sajnos a vegyszeres megoldás elengedhetetlen. Ehhez irtószert erre szakosodott kertészetekben és szaküzletekben tudsz beszerezni. Ha a növényt látványosan megviselte a kártevő invázió, nyugodtan vissza is vághatod a fertőzött lombot.

Összefoglalva tartsd fényes helyen monstera deliciosád, tápozd bőségesen, ellenőrizd olykor tripszre és kerüld a túllocsolást - valójában a gyakorlatban sokkal könnyebb a gondozásuk, mint leírva. Kezdőknek is ajánljuk őket, akárcsak a nemzetség többi tagjait, pl. nagy kedvencünk, a Monstera siltepecanat, vagy a töretlen népszerűségnek örvendő Monstera adansoniit. 

A Monstera deliciosa tehát immáron bő 100 éve díszíti belső tereink. Klasszikus szépségnek hála népszerűsége nem hanyatlott az évek során, hiába gazdagodott a monstera nemzetség számos új, különleges ritkasággal. 

A következő részekben 21.század szobanövény bumm alatt létrejött új monstera variánsokkal és ritkaságokkal fogtok megismerkedni!

Kövessétek Instagram és Tiktok oldalunk is, hogy mindig elsőkézből értesüljetek legújabb cikkjeinkről és informatív videóinkról!